18. fejezet - A régi Krueger ház

Sziasztok! :)  Meghoztam az új részt! :)  Bocsi, hogy csak most de a sulival nagyon sok dolgom lett! :/  Remélem attól még olvassátok a blogomat továbbra is! :) Aki még nem iratkozott fel az tegye meg! :) Várom a komikat is! :) Jó olvasást! :*

Másnap 6 kor keltem fel és álmosan másztam ki az ágyamból. Este a lenti másik fürdőszobát használva zuhanyoztam le és a kezemet is ott kötöttem be. Az enyémbe még nem voltam bent, de bevallom nem is mertem, bemenni.
Fáradtan lesétáltam az emeletről és bementem a konyhába. anyáékon kívül senki sem volt még lent így hát egy puszival köszöntöttem őket és leültem közéjük.
- Történt valami tegnap este? - tette fel a kérdést anyu.
- Nem dehogy. Mi történt volna? - kérdeztem kissé félve.
- Semmi, semmi csak elég fáradtnak tűnsz. - válaszolt apa. Erre nem szóltam egy szót sem csak felálltam és a hűtőből kivettem a tejet és öntöttem magamnak egy pohárral. Visszaültem az asztalhoz és elkezdtem inni.
- Kicsim most nagyon fontos tárgyalásunk lesz, amin legalább egyikőnknek részt kell vennie. Én elmegyek rá de, apád itt marad segíteni nektek át cuccolni az új házba. - mondta anyu.
- Nem kell majd a fiúk, segítenek, menjetek el nyugodtam. - mondtam mosolyogva nekik. Meg kell beszélnünk a dolgokat, és nem szeretném, hogy ha most itt lennének.
- Hát rendben van kincsem, ahogy gondolod. De mi történt a kezeddel? - nézett rám furcsán apu.
- Semmi csak tegnap este le akartam jönni egy kis vízért és nem vettem észre, hogy a kés a pult szélén van és beleakadtam, de semmi komoly. - nyugtattam meg a szüleimet majd a reggelim, befejeztével elmosogattam a tányérokat a szüleim meg felmentek készülődni. Fél óra múlva már kész is voltak és miután elköszöntek tőlem indultak a dolgukra.
Mivel nagyon korán volt és csak én egyedül voltam fent nem volt jobb ötletem, mint kimenni egyet motorozni így hát fogtam magam felmentem az emeletre és bemerészkedtem a fürdőszobámba. Véres csempe fogadott de nagyobb kárt nem láttam. Gyorsan letakarítottam a csempét majd reggeli teendőim elvégzése után a szekrényem előtt álltam és kerestem, hogy milyen ruhát is kéne felvennem. A választásom végül egy kék rövid ujjúra és egy farmernadrágra esett. Felvettem néhány karkötőt majd befűztem egy övet a nadrágba. A Harrytől kapott nyaklánc vízálló így nem kellett levennem bármit is csináltam így hát az is rajtam volt.

 Felvettem a dzsekimet majd beleugrottam a cipőmbe zsebre vágtam a telefonom és a motorom kulcsáért nyúlva már indultam is. Már egy ideje motoroztam egyedül így hát gondoltam ideje társaságot hívni. elővettem a telefonom és megnéztem az idő. Fél nyolcat mutatott az órám így hát elővettem a dzsekim zsebéből egy cetlit és tárcsáztam a rajta található számot.
- Haló. - szólt bele az ismerős hang.
- Szia, Sara vagyok. Remélem nem keltettelek fel. Éppen motorozom és gondoltam ha van kedved te is kijöhetnél. - mondtam kissé félő hangon a telefonba.
- Oh... Ez esetben merre talállak. - szólt vissza és hallottam a hangján, hogy közben mosolyog.
- Itt vagyok a... - körbe néztem, hogy pontosan, hol is vagyok - A régi Krueger ház előtt. Tudod, hogy hol van? - Kérdeztem miután alaposan körül néztem.
- Krueger? Figyu ne csinálj semmit de legfőképpen, nehogy átlépj a kapun! Pár perc és ott vagyok! - kiáltott vissza rémülten a telefonba. Eléggé meglepődtem. Mi olyan rémisztő ebben a házban?
Azzal, hogy azt mondta ne menjek csak azt érte el, hogy még kíváncsibb lettem rá, hogy mi van odabent. Leállítottam a motort majd leszálltam róla és rátettem a bukósisakom. Lassan lépkedtem a kapu felé
majd a kidőlt kapun átlépkedve indultam el a romos ház felé amit már benőttek a különféle növények. Lassan  közeledtem a lépcső felé és a dülöngő ajtó felé nyújtottam a kezem. Mikor hozzá értem az ajtó egyre jobban kezdett mozogni mikor hirtelen valaki hátulról elkapott és elrántott a zuhanó ajtó elöl. Az ajtó hatalmas csattanással érkezet a földre és arabokra tört. Én rémülten álltam egy helyben hátam mögött a hős megmentőmmel.
A karjai közt tartott míg én remegve fordultam hátra hozzá. Ő állt ott teljes életnagyságában. Arcát még most sem láttam mivel a fekete bukósisak eltakarta. Mellkasára dőltem majd magamhoz szorítottam.
- Köszönöm. - suttogtam halkan majd éreztem ahogyan ő is megszorít.
- Nagyon dühös vagyok rád. - távolodott el tőlem egy kicsit de karjai még mindig nem engedtek el. - Világosan megmondtam, hogy ne majd be a kapun de te csak azért sem fogadtál szót. Meg is halhattál volna! - hallottam hangján, hogy komolyan gondolja és nagyon aggódott értem.
- Tudom, de hajtott a kíváncsiság. - mondtam kissé remegő hangon mert még mindig nagyon féltem.
- Ne akard megtudni, hogy mi van ebben a házban. - monda majd csukómnál fogva kihúzott a motoromhoz. - Hova menjünk? - tette fel a kérdést.
- Hát nem tudom. - válaszoltam és ültem volna fel a motoromra mire a gyomrom egy hatalmasat korgott.
- Szerintem a hasad eldöntötte. - nevette el magát. - Gyere utánam tudok egy jó helyet. - vigyorgott pimaszul.  10 perc motorozás után egy gyorsétteremhez értünk amivel szembe volt egy park.
Ő szó nélkül a park kapujába ment majd hirtelen megállt. Én követem.
- Miért jöttünk ide? Nem úgy volt, hogy enni megyünk? - kérdeztem értetlenül. A fején lévő sisakra mutatott majd hirtelen eszembe jutott, hogy még az enyém is a fejemen van. Nyúlni akartam, hogy kibújjak belőle, de ő hirtelen lefogta a kezem és leeresztette.
- Látni szeretnéd az arcom? - kérdeztem halkan szinte suttogva.
- Igen – válaszoltam rá határozottan.
- Hát jó. De ígérd meg, hogy utána is velem fogsz reggelizni. - Mondta, halkan és hallottam a hangján, hogy fél.
- Megígérem. - ekkor a sisakjáért nyúltam majd alul kicsatoltam és lassan, óvatosan húztam le a fejéről. Mielőtt tisztán láttam volna az arcát megfogta a kezem és megállította.
- Megígérted! - mondta hangosan. Mire én bólintottam. Ő elengedte a kezem én pedig lehúztam a fejéről a sisakot. Mikor teljesen levettem a fejéről a mellkasomhoz engedtem a sisakot majd ránéztem. Barna hullámos haja volt és gyönyörű égszínkék szemei. Nem értettem miért félt attól, hogy majd el fogok menni. Továbbra is az arcát kémleletem amikor hirtelen megláttam a bal oldalán lévő égésnyomot.
Hirtelen a szemébe néztem majd vissza az égésnyomra. Nem látszott annyira meg el is volt fedve alapozóval de ő valamiért mégis szégyellte azt. Én a szemébe néztem és abban a pillanatban hatalmasat kordult a hasam. Ő rémült tekintete várta a reakciómat mire én felkuncogtam.
- Na mehetünk enni? - kérdeztem vigyorogva. - Tudod a hasam elég türelmetlen. - néztem rá boci szemekkel.
- Még ezután is velem akarsz ebédelni? - kérdezte megdöbbent arccal de láttam rajta, hogy örül neki.
- Persze, miért mit hittél? - kérdeztem kuncogva majd a karjánál fogva vezettem a szembe lévő gyorsétteremhez. Miután leadtuk a rendelést leültünk egy asztalhoz. és beszélgetni kezdtünk.
- Mióta motorozol? - kérdezte tágra nyílt szemekkel.
- Hát már egy jó ideje, hivatalosan azt kéne mondanom, hogy 4 éve, de hazudnék. Igazából 3 évesen kezdtem elektromos motoron motorozni aztán 9-10 évesen már rendes motort adtak a kezembe. Vagyis inkább apám adott.
Anyám mindig is nagyon féltett a motoroktól és mindig is ellenezte, de én hajthatatlan voltam és apa mindig mellettem állt. - mosolyodtam el majd a szemébe néztem. - régen rengeteget voltunk együtt most meg... – hallgattam el egy pillanatra. - most meg örülök ha látom őket a napi 24 órából 20 percet. - fejeztem be a mondatot és a szemébe néztem.
- A te szüleiddel mi a helyzet? - kezdtem kérdezősködni. Ő elmosolyodott majd egy pillanatra lehajtotta a fejét és újra rám nézett.
- A szüleimet nem ismerem. Soha nem is ismertem őket igazán.  Nincsen testvérem barátom is alig. - mosolyodott el majd újra rám nézett.
- O te jó ég. Ebbe rendesen bele futottam. Nagyon sajnálom, nem tudtam. – kezdtem mentegetőzni de ő csak tovább mosolygott.
- Semmi gond.  nézet a szemembe.
- És te mióta motorozol? - kérdeztem tőle, hogy gyorsan témát váltsak.
- Hát 3 évesen volt egy lábbal hajtható motorom. - nevette el magát bár ettől a kijelentésétől rám is rám jött a kuncogás. - Rendes motoron már mondjuk azt, hogy 8 évesen. Akkor kötöttem el az elsőt. - ere a kijelentésre kikerekedett a szemem
- Nyugi csak vicceltem. Egy haverom adta kölcsön és nem 8 hanem 14 voltam. - mosolyodott el majd én a szememet megforgatva vigyorodtam el rajta,hogy bedőltem neki.
- Egyébként neved is van? Mert ha még nem tűnt volna fel, általában úgy szólítalak, hogy Ő... vagy Tudod.... vagy éppen Kösz, hogy megmentettél. - vigyorodtam el. Erre ő is elnevette magát.
- A Kösz, hogy megmentettél csak egyszer hangzott el. - mosolygott - Egyébként igen van nevem. - vártam, hogy folytassa de nem tette.
- És el is árulod? - tettem fel a kérdést tágra nyílt szemekkel.
- Jaa, hogy kíváncsi is vagy rá? Miért nem ezzel kezdted? - mosolyodott el pimaszul mire én csak egy szemforgatással reagáltam.

17. fejezet – Sötét éjből megmentő

Sziasztok! :D Ismét Új résszel jelentkezem remélem tetszeni fog! Ééééés csak nektek, csak most egy EXTRA HOSSZÚ részt hoztam! :) Aki még nem tette az iratkozzon fel! :) Jó olvasást! :*

Liam látta rajtam, hogy nagyon meg vagyok rémülve ezért feltápászkodott a fotelből és szorosan magához ölelt.

- Mindent megteszünk azért, hogy ne így legyen. - Mondta halkan, ám öleléséből nem engedett, amit nem is nagyon bántam.  Két okból kifolyólag.  Az egyik az volt, ha elengedett volna talán abban a percben össze is estem, volna, hisz' annyira meg voltam rémülve, amit ő is észre vett. A másik pedig az volt, hogy igazán megnyugtató ölelése volt. Abba biztos voltam, hogy ő lenne a világ legjobb bátya. Persze csak Niall után.  Egy darabig így álltunk majd mikor már biztos volt benne, hogy nem esem össze lassan elengedett.

- A többiek hol vannak? - tettem fel könnyes szemekkel a kérdést.

- Zayn Harry szüleihez ment, Niall Paulnál maradt Louis pedig Harry nyomát próbálja követni, ami nem könnyű tekintve, hogy Harry nagyon ravasz. - válaszolt

- Értem. - mondtam szipogva majd leltem az ágyra.

- Én ki megyek a ház elé. Figyelem hátha felbukkan valahol. Mondta majd az ajtó felé, vette az irányt.

- De a sebeid. - szóltam közbe de hiába való volt, mert felemelte a pólóját és a sebei már nem is látszottak. Csak a pólója volt véres. Ekkor becsukta maga után az ajtót és hallottam, ahogy lemegy a lépcsőn.

Ekkor visszaültem az ágyra és elkezdtem gondolkodni, hogy hova mehetett Harry.

*Liam szemszöge*

Éppen indultunk volna el Paul háza, elöl mivel a stúdió helyett oda rendelt minket. Amikor hirtelen Harryt hatalma alá kerítette a hold. Vissza akart rontani Paul házába de mi közre fogtuk és megpróbáltuk megállítani.

Ő vehemensen próbált kiszabadulni a fogságunkból nem sikertelenül. Közben egy szép kis karmolást is ejtett rajtam. De Paul háza helyet a másik irányba rohant el. Elveszítettük szem elöl, nagyon gyors.

- Niall te maradj a háznál Zayn te, menj Harry szüleihez, Liam te pedig menj Saraék házához. Én követem Harryt. - osztotta ki a feladatot Louis amivel, mindenki egyet értett. Én abban a percben elkezdtem rohanni, ahogy csak tudtam de sajnos a sebem miatt eléggé kifáradtam mire Saraékhoz értem berontottam az ajtón és próbáltam értelmes mondatot kinyögni Saranak de ez nem sikerült. Ekkor mondta, hogy szedjem össze magam, és úgy próbáljam meg elmondani. Megpróbáltam kicsit kifújni magam de hirtelen majdnem összecsuklottam, akkor Sara utánam kapott és a fotelhoz támogatott láttam rajta, hogy nagyon meg van rémülve és az még csak rátett egy lapáttal, hogy meglátta a vérző sebemet. Miután elmondtam neki, hogy mi történt még jobban kiakadt. Láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemébe, ekkor megöleltem. Így próbáltam kicsit megnyugtatni. Hallottam szívverésén, hogy nem sok választja el attól, hogy összeessen ezért egy darabig nem is, engedtem el. Kicsivel később hallottam, hogy a szívverése kezd egyenletessé válni, és lassan elengedtem. Ekkor ő leült az ágya szélére én pedig eljöttem a ház elé, hátha meglátom valahol Harryt. Biztos voltam benne, hogy ide jön, meglátszik, hogy ismerem kis idő múlva fel is bukkant és megindult felém. Akkora erővel jött nekem, hogy mind ketten a szomszéd falához csapódtunk. Egy darabig harcoltunk egymással de nem tudtam legyőzni.

Még mindig gyenge voltam a sérüléseim miatt. Hiába gyógyultak be a felszíni sérülések de alatta a seb még nem volt teljesen ép. Mikor ezek a dolgok átfutottak a fejemen már négykézláb voltam a betonon és éreztem, ahogy valami meleg végigfolyik az arcomon. Vér volt, az én vérem. Ekkor egy nagy ütést éreztem hátulról és hirtelen minden elsötétült.

*Niall szemszöge*

Mikor Harryre rátört a vérfarkas rohama egyszerűen megállíthatatlan volt. Még én sem tudtam megállítani, pedig én vagyok mind közül a legerősebb kivéve Louist. Vele még sosem mértem össze az erőmet.

Mondjuk ő egy Alpha szóval biztos erősebb. Már vagy egy órája itt állok Paul háza előtt Saviorral de, nem látunk semmi mozgást. Egyedül Pault hallottuk a Call Me Maybet énekelni a zuhanyzó alatt. Csak annyit mondok, nem csodálom miért lett belőle inkább menedzser. Borzasztóan aggódom Sara miatt. Vagyis hát remélem csak miatta, kell aggódnom anyáék miatt nem.

- Hajj Savior... Ugye nem lesz az otthoniaknak semmi bajuk? - néztem a hűséges kutyámra hatalmas szemekkel. - Te jó ég... Én tutira bekattantam. Egy kutyától kérdezősködöm. Mondjuk, igen csak meglepődnék, a válaszolna is. - mosolyodtam el magamon habár a legkisebb kedvem sem volt most vidámnak lenni. Egyfolytában csak Sarara gondolok és a többiekre, hogy vajon nincs e semmi bajuk.

*Zayn szemszöge*

Mikor kiértünk Paul házából Harryre rátörtek az ösztönei. És most nem az a fajta csajoznom kell ösztönei, hanem a farkas ösztönei. Egyszerűen megőrjítette a telihold. Megpróbáltuk lefogni de nem mentünk vele sokra. Akkora erő tört ki belőle, hogy mikor ellökött minket én sikeresen a földre érkeztem. Mikor Harry megindult és eltűnt a sötét éjszakában én csak álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség és figyeltem, ahogyan Louis a parancsokat adja ki. Engem Harry szüleinek a háza elé küldött, hogy vigyázzak rájuk. Ez volt a második hely ahova Harry gondolkodás nélkül jönne. Most itt állok a ház előtt de, csak Sarara tudok gondolni.

Tudom, hogy Harry oda fog menni elsőnek. Rettenetesen féltem őt. Nem akartam, hogy valami baja essen. Legszívesebben most azonnal rohantam volna hozzá de, tudtam jól, hogy nem tehetem.

*Louis szemszöge*

Mikor kiértünk Paul házából Harryre rátört a farkas énje a teli Hold miatt. Mikor megpróbáltuk lefogni akkora erő tört ki belőle, hogy Zaynt még fel is borította. Abban a pillanatban mikor megszűnt minden szorítás nekiindult London sötét utcáinak. Szörnyen megrémültem de, ezt a többieknek nem mutattam ki. Azonnal elkezdtem osztani a parancsokat, hogy ki hová menjen. Tudtam, hogy Harry önmagán kívül van, ezért nem lehet olyan sok hely, ahová mehet. Elő gondolatom a Horan ház volt. Oda Liamet küldtem. Tudom, hogy Niall sokkal erőseb nála de félek valami ostobaságot, csinálna hisz' a családjáról van szó. Második ötletem Harryék háza volt.

Oda Zaynt küldtem, mert ő elég gyors ahhoz, hogy még Harry előtt odaérjen. Niall és Savior Paul házánál maradt hátha visszatérne Harry. Komolyan mondom hihetetlen az a kutya. Ha Niall a világ végére menne, még akkor is követné. Én Harry nyomába eredtem, ami nem mondható túl egyszerűnek mivel nagyon gyors és hihetetlenül ravasz. Ha jó nyomon is járok minimum, vél órával le, vagyok tőle maradva.

*Sara szemszöge*

Miután kiment Liam felálltam és idegesen kezdtem járkálni a szobámban. Aggódtam Harry miatt, meg persze az ártatlan életek miatt, amiket egy mozdulattal kiolthat. Nem akartam elhinni, nem akartam felfogni, hogy képes lenne bárkit is meggyilkolni. Nem így ismertem meg. Gondolatmenetem egy hangos zaj zavarta, meg ami a fürdőszobából szűrődött. Nagyon megijedtem de aztán bátorságot vettem magamon és elindultam az ajtó felé. Óvatosan nyitottam ki az ajtót majd döbbenten láttam, hogy a fürdő üres. Csak a kinyitott ablakot dobálta a szél. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt majd becsuktam az ajtót. Ekkor ismét egy hatalmas Puffanásra lettem figyelmes de ezúttal a folyosó felöl érkezett a zaj a szobám csukott ajtajához rohantam, hogy kinézek rajta. A folyosón sem találtam senkit. Bevallom, nagyon kezdtem megijedni, és már szinte remegtem a félelemtől. Nem értetem mi lehet ez, csak azt tudtam, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Lassan csuktam be a szobám ajtaját majd miután halottam a kilincs kattanását nekitettem a fejem az ajtómnak. Rémületemet az is fokozta, hogy mivel éppen lefekvéshez készülődtem az összes villany le volt oltva így csak a Hold fénye világított be a szobámba. Hirtelen valami hideget éreztem a hátamon. Mint ha fújna a szél, akkor megfordultam de abban a percben össze is csuklottam, hátamat az ajtónak támasztva ültem viszonylag mozdulatlanul de, rettentően remegtem. Egyszer csak Harryt pillantottam meg. Ott állt az erkélyajtómban a két hófehér hosszú függönyöm mögött. Mikor kilépett a holdfényben a félelmem még inkább fokozódott. Testét vér borította, minek látványától még inkább rettegni kezdtem. Harry egyre kezdett közeledni hozzám, én amilyen gyorsan csak bírtam átfutottam a szoba másik végébe, ami távolabb állt az erkélytől, amin Harry néhány pillanata bejött. Ám mind ez hiába volt mivel Harry egyszer csak egy hatalmas ugrással mellettem termett és elkezdte szorítani a csuklóm. Annyira erősen szorította, hogy azt hittem eltöri. A szabad kezemmel próbálta valahogy kiszabadítani magam de nem ment. Akkor a hozzám legközelebb lévő tárgyat, ami egy győztes kupa volt a motorversenyemről a fejéhez vágtam teljes erőmből. Mikor a fejéhez kapott én kitéptem kezem a szorításából és berohantam a fürdőszobába, aminek az ajtaja pár métere volt tőlem. Gyorsan bezártam azt majd neki dőltem és kicsit kifújtam magam. A remegésem még mindig nem hagyott alább és mikor a kezemre néztem, láttam, hogy véres. Az én vérem volt rajta a szememben elkezdtek gyűlni a könnyek, gazából nem is tudom miért sírtam. A félelemtől? A fájdalomtól? Vagy attól, hogy mind a kettőnek Harry az oka? Nem tudtam túl sokáig gondolkozni, mivel egyszer csak a fejem fölött hatalmas karmok törtek át az ajtón annyira megrémültem, hogy egy kisebb sikoly csúszott ki a számon. Attól nem féltem, hogy a szüleim felkelnek, mivel altatóval alszanak ezért egy atombombától sem ébrednek fel. Emily miatt aggódtam.

De most magam miatt kellett volna ugyan is Harry egyre csak, töri befelé a kemény ajtómat. Én négykézláb a fürdő másik végébe másztam majd a visszanézve, láttam, ahogyan az ajtó felém, repül. Szerencsére engem nem ért el de az ajtóban álló Harry egyre csak közeledett felém. Mikor már szinte közvetlen előttem állt én eltakartam az arcom, igazából nem is tudom miért, de ösztönösen tettem. Egyszer csak egy hatalmas sikítást hallottam Harry mögül mire mind a ketten azonnal felkaptuk a fejünket.

Emily sikított, de olyan hangosan, hogy Harry egyből a fejéhez kapta a kezét. Miután Emily abbahagyta a sikítást Harry odalépett hozzá és a szoba közepén lévő ágyra, dobta, majd megfordult és ismét felém közeledett. Már éppen csapott le volna rám hatalmas karmaival mikor a felettem lévő fürdőszoba ablakon valaki ráugrott és, ellökte őt. Mivel sötét volt csak egy alakot láttam ezt is torzan de, mikor jobban megnéztem, rájöttem, hogy nem torz volt, hanem vérfarkas. Nem ismertem fel csak annyit láttam, hogy a haja göndör volt majdnem, mint Harryé. Harry kezeit a feje fölé szorította miközben a csípőjén ült, hogy ne tudjon mozdulni.

- Sara, tűnj el innen! - kiáltott rám. Én engedelmeskedtem neki és azonnal kirohantam Emilyhez Furcsálltam, hogy tudja a nevem, de most ez volt a legkisebb problémám. Mikor odaértem az ágyamhoz egyből Emilyhez siettem, aki az ágyon ült és csak mereven nézett előre.
- Emily jól vagy? Nem esett bajod? – tettem fel neki hirtelen a kérdéseket. Ő egy szót sem szólt csak továbbra is mereven bámult maga elé majd miután látta, hogy mennyire aggódom egy apró bólintással, jelezte, hogy nincsen semmi baja.

Ekkor hirtelen Liam rontott be az oldalán Louissal én Niallel. Liam fejéből erősen fojt a vér, de ő nem foglalkozott vele.

- Hol van Harry? - kérdezte azonnal a bátyám. Én csak a fürdőre mutattam mire ők abban a percben berontottak. Közben eszembe jutott, hogy Harry nincs egyedül így hát én is felpattantam és utánuk futottam. Mikor az ajtóba értem csak négyen voltak odabent. A bátyám, Liam, Louis és Harry.

Meglepődtem. Nem értettem, hová tűnhetett az a másik. Mondjuk nem is, nagyon foglalkoztam vele, mert még mindig remegtem a félelemtől. Mikor Harryre néztem könnyek, szöktek a szemembe. A karom még mindig sajgott a karmolástól. Egyszer csak valaki megfogta hátulról a vállam. Én rémülten fordultam hátra de szerencsémre Zayn volt az. Én neki dőltem és elkezdtem zokogni de, ez csak pár pillanatig tartott mivel egyből az ágyamon ülő Emilyhez siettem. Letérdeltem, amíg mindig ugyan olyan mereven ülő Emilyhez és próbáltam felhívni magamra a figyelmét.

- Emily, tudod, hogy ez neked most milyen ijesztő de majd megoldjuk valahogy. - próbáltam megnyugtatni, ár amennyire egy ilyen helyzetben valakit lehet.

- De, de, de, hogy? És-és mikor? Mióta? Kérlek, mondjátok, hogy ez csak egy rossz álom! - dadogta majd a végén könnyek, szöktek ki a szeméből és lehajtotta a fejét.

- Em nyugodj meg, nem lesz semmi baj én is ugyan ezen mentem keresztül. - simítottam ki egy vörös tincset a szeméből.

- Mind azok? Te is az vagy? Mióta tudsz róla? - tette fel zavarodottan a kérdéseket. Én hátra néztem Zaynre mire ő, odasétál mellém és szintén letérdelt Emily mellé.

- Nézd Emily tudom, hogy nagyon nehéz ezt most neked de meg kell értened. Csak a banda vérfarkas, Sara miatt nem kell aggódnod. - próbálta ő is nyugtatni a barátnőmet.

- Ezek szerint Liam is? - csuklott el a hangja egy percre de gyorsan a szája elé tette a kezét majd miután megnyugodott kifújta a levegőt és felemelte a fejét.

- Igen, ő is. - mondtam neki halkan. Ekkor Emily szeméből ismét kigurulni látszott egy könnycsepp de mit, aki erősnek akarja mutatni magát gyorsan letörölte. Ekkor Liam lépett ki a fürdőből majd rögtön Emilyihez sietett.

- Emily én... - nyújtotta a kezét Emily válla felé, de Emily elhúzódott tőle, ekkor Liam is visszahúzta a kezét.

- Miért nem mondtad el? - hangzott Emily szájából a kérdés miközben folyamatosan a padlót bámulta. - Miben hazudtál még? - kérdezte ismét elcsukló hangon.

- Semmiben, esküszöm. - mentegetőzött Liam immáron ő is könnyes szemekkel. 

- Értem. Ne haragudj de, most egyedül kell lennem. Azt hiszem vissza, megyek a szobámba. – suttogta Emily.

- Veled megyek! - ajánlottam fel neki de ő csak intet a fejével, hogy maradjak. Liam könnyes szemekkel nézte az ajtón kivonuló Emilyt.

- Türelem Liam. Időre van szüksége. Fel kell dolgoznia a történteket. Fogta meg a vállát Louis. Liam egy szót sem szólt csak kisétált az ajtón.

- Mi van Harryvel? - Fordultam Louis felé ki csak a fejét rázta meg.

- Sikerült lenyugtatnunk de Niall nagyon ki van akadva. - válaszolt lehajtott fejjel. - Egyébként van egy jó hírem is. Paul vet nekünk egy házat itt Londonban. Vagyis inkább csak megelőlegezte, mert nekünk is bele kell fizetni.

- De hisz ez csodás hír! - mosolyodtam el. - más körülmények között most ugrálnék örömömben, de most nem begy bocsi. - fojtattam majd lehajtottam fejem.

- Semmi gond, nem is azért mondtam. Csak gondoltam közlöm vele. - mosolyodott el majd kiment. Nem sokkal utána Zayn és Niall lépett ki a fürdőszobából tetőtől talpig véresen, az ájult Harryt cipelve. Niall egy szót sem szólt csak mérges pillantásokat vetett rám és kisétált a szobámból. Zayn szomorú szemekkel nézett rám majd ő is az ajtó felé vette az irányt oldalán Harryvel. Aznap éjjel semmit nem aludtam.

16. fejezet – Fél igazság

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt :) Bocsi, hogy csak most de rengeteg dolgom volt. A következő részt megpróbálom hamarabb hozni! :) Jó olvasást! :) :*

~Kedves Sara!

Ne lepődj meg ezen az ajándékon, hiszen ma van a szülinapod és gondoltam, megleplek. Remélem, tetszik.

Üdv.: Egy barátod ~

A levél elolvasása után fura érzés fogott el. Nem tudtam hova tenni, nem tudtam, hogy ki lehet az? Hosszú percekig gondolkoztam rajta mikor villámként, süvített végig az agyamban.~

- A motoros! - mondtam ki hallak, majd azon kezdtem gondolkodni, hogy honnan tudja, mikor van a szülinapom és, hogy hol lakom. Pláne, hogy új házunk is van.  Furcsa volt de nem foglalkoztam vele túlzottan.

Ekkor Zayn leveléért nyúltam majd kibontottam. A papírlapot széthajtva elkezdtem olvasni a levelet.

~ Kedves Sara.

Nagyon sajnálom a történteket de, nem tudok ellenük mit tenni. Tudom nagy hibát, követtem el de, nem tudtam uralkodni magamon és az érzéseimen. Nagyon megtetszettél nekem már lassan tán azt is, mondhatom, hogy szerelmes vagyok beléd. Igen én a nagy Zayn Malik, aki csak úgy váltogassa a lányokat, mint más az alsógatyát szerelmes lett egy gyönyörű lányba. Még pedig beléd. Tisztában vagyok vele, hogy ti Harryvel együtt vagytok de, nem tudok uralkodni az érzéseimen. Kérlek, ne haragudj rám. Úgy éreztem ezt el, kell mondanom. Én tényleg nagyon sajnálom ezt az egészet, ami történt és tudom, hogy most taplónak tartasz, amiért ezt levélben írom le és nem a szemedbe, mondom de, félek, nem lennék elég bátor eléd állni ezzel. Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam és ara a döntésre jutottam, hogy megpróbálhatnánk barátok lenni és én is, megpróbálok uralkodni magamon, ha neked ez így megfelelne. Tudod, még ha barátként is de nagyon szeretnék a közeledbe lenni. Kérlek, ezt engedd meg nekem.

Szeretettel Zayn~

A levél elolvasása után vegyes érzelmek keringtek bennem. Nagyon szeretem Zaynt persze csak, mint egy barátot és örülnék neki, ha barátok maradhatnánk. Ám ugyanakkor nem tudom, hogy Harry hogyan reagálna rá és féltem, nehogy hülyeséget csináljon. Nem tudtam, mit csináljak. Ekkor zajt hallottam a lufik mögül majd egy halk káromkodást és végül apa esett ki a lufi rengetegből és leült mellém.

- Ezek a fránya lufik. Tele van velük a szoba. Bár kedves volt Harrytől, hogy ezt megcsinálta neked. - mosolygott apa majd rám nézett. Én a kezembe szorongattam a levelet majd halkan megszólaltam.

- Igen nagyon kedves volt tőle. - erőltettem egy mosolyt az arcomra majd én is apára, néztem.

- Kislányom mond el mi bánt, mert látom, hogy valami nincs rendjén. - Ölelt át majd nyomott egy puszit fejemre.

- Apa... Ha az olyan egyszerű lenne. Sajnálom de, nem mondhatom el. - néztem rá szomorúan majd én is átöleltem.

- Kicsim tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. - mondta apa.

- Rendben van. - egyeztem bele. - De csak félig mondhatom el. Ezt kérlek, értsd meg. - Motyogtam neki nagy, nehezen majd hátradőltem az ágyon.

- Jól van kislányom, ha csak a felét akarod elmondani, akkor csak a felét mondod. - nézett rám megértően majd ő is hátra dőlt az ágyon.

- Hát minden úgy kezdődött, hogy elmentem a bátyám egyik koncertjére Emily tanácsára és ott összefutottam Harryvel, szó szerint tekintve, hogy kicsit megtapostam, amiért eléggé megharagudott. Utána mikor el akartak indulni a turnébusszal nem tudtak tekintve, hogy a rajongók szó szerint szétverték a buszt, aztán felajánlottuk, hogy költözzenek, hozzák majd egyik nap Harry elhívott a parkba, és ott bevallotta, hogy tetszem neki és miután haza mentünk, elkezdtünk, felelsz vagy merszezni és mikor Zaynre esett a választás azt kelet csinálnia, hogy arcon kelet puszilnia a teremben lévő legszebb lányt.

Az elejét megpróbálta elhülyéskedni de a végén mondtak neki, hogy vegye komolyan. Akkor elindult felém és megcsókolt. Harry ekkor nagyon kiakadt és nekiesert Zaynnek. Utána megérkeztetek ti.

Röviden ennyi. Ja és Zayn ezt a levelet tette az ajándékomba. Csak én tudok róla meg most már te. - nyomtam apukám kezébe a levelet mire ő, elkezdte olvasni. A levél befejezése után döbbent arcot vágott majd letette az ágyra és rám nézett. Hosszú ideig néztük egymást mire végre megszólalt.

- Kislányom mit érzel Zayn iránt? - kérdezte komoly tekintettel.

- Barátként nagyon szeretem de ennyi. Nem érzek többet iránta. - mondtam én is komoly tekintettel.

- És Harry iránt mit érzel? - tett fel ismét egy kérdést.

- Hát igazából nem is tudom. Többet, mint barátságot de nem merem száz százalékra állítani, hogy szerelmes vagyok belé. Hisz' nem rég ismertem meg, és hát mit ne mondjak, nem indult túl fényesen a kapcsolatunk. – Válaszoltam apunak.

- Hát kislányom tedd, amit jónak látsz. De ne feledd! Ha bármelyik választásra kényszerít, a másikat válaszd. Mert ha ezt kéri tőled ő, nem szeret igazán, mert ha igazán szeretne, nem kérné, hogy válassz! - hangzottak apa szájából a szavak és tudtam, hogy tökéletesen igaza van. Ezután még rengeteget beszélgettünk és meséltem neki a titokzatos motorosról is, akivel egyszer motoroztam és megadta a számát azzal a mondattal, hogy éjjel nappal hívhatom.

Apu persze figyelmeztetett, hogy óvatosan az ismerkedéssel és, hogy nagyon vigyázzak magamra, pláne ha motorra ülök, hisz nem akarja, hogy az történjen, ami egykor. Néhány óra után Bejött hozzánk anya és Emily és közölték, hogy mindenki haza ment.

- Drágám mi megyünk apáddal, majd gyertek ti is utánunk, és holnap segítünk át cuccolni meg beköltözni, ha szeretnétek nyomott puszit anya az arcomra majd elindult kifelé apa is felállt majd megpuszilt és ő is elindult az ajtóhoz érve, hallottuk, ahogyan visszakiáltanak egy "sziasztok"-ot majd becsukják maguk után az ajtót. Mi se sokáig maradtunk, mert mér elég késő volt így elindultunk haza. Mikor bementünk az ajtón a szülei már aludtak, gondolom, kifárasztotta őket a repülés.

Emilyvel úgy döntöttünk megnézünk egy filmet. Sokat gondolkodtunk, hogy melyik legyen az, de végül a The First Time c. film mellett döntöttünk. Dylan O'Brien most, is mint eddig minden filmjében zseniálisan alakított. Teljesen odáig vagyok érte, ő a kedvenc színészem. De persze Brigitt is nagyon jól alakított. Őt is nagyon szeretem. Miután végeztünk a filmmel már javában este volt, így úgy döntöttünk elmegyünk fürdeni. Fürdés tán még egy kicsit beszélgettünk a nappaliba majd felmentünk a szobánkba már éppen a lefekvéshez, készülődtem mikor Liam rontott be a szobámba és zihálva próbált kinyögni néhány mondatot, de csak hebegett habogott össze vissza

- Sa Sara. Na nagyon, na nagy - próbálta kinyögni a mondani valóját sikertelenül.

- Liam az ég szerelmére nyugodj meg és lélegezz mélyeket! Komolyan mondom, megrémisztesz! - mondtam neki idegesen majd elindultam felé. Ekkor a lábai megremegtek és majd nem összecsukott.

- Basszus Liam ülj le azonnal! Összeesel mégis, hogy vakarlak föl? - mondtam neki rémültem, majd eltámogattam a szobámban lévő fotelig. Mikor közelebb mentem hozzá akkor vettem észre, hogy csupa vér az oldala.

- Szent ég Neked tiszta vér az oldalad! - Néztem rá rémülten. Mégis mi történt? - kérdeztem aggódva. Nagyon megijedtem nem tudtam, mi történhetett fogalmam sem volt róla. Miután végre kapott némi levegőt Liam belekezdett a mondani valójába.

- Sara nagyon nagy baj van. - mondta még mindig kissé zihálva.

- Hát azt látom tiszta vér az oldalad! - mondtam idegesen, de egybe rémülten is.

- Nem, nem ez a nagy baj, az oldalam begyógyul ne is, figyelj rá! - mondta, egy pillanatra megnyugodtam de aztán eszembe jutott, hogy ha nem ez a nagy baj, akkor mégis mi?

- Liam áruld el mi a baj! - utasítottam, ami eszembe sem volt de a rémület beszélt belőlem. Ekkor Liam az ablakomra mutatott. Mikor oda néztem, láttam, hogy teli hold van. Egyre jobban kezdtem megijedni.

- Harry eltűnt és sehol sem találjuk. Átváltozott, megpróbáltuk megállítani és nem tudtok. Az első gondolatunk volt, hogy ide jött de ezek szerint nem. - Nézett rémülten Liam.

- De ha még is felbukkan, akkor már nem lehet senkinek baja ugye? - néztem Liamre reménykedő tekintetet de, ő csak lesütötte a szemét.

- Harry eben az állapotában beszámíthatatlan. Képes lenne akár a saját anyját is megölni. - mondta halkan Liam majd ismét rám nézett.

- Meg fog ölni valakit? - néztem rá rémültek és éreztem, ahogy a könnyek egyre csak gyűltek a szememben.

15. fejezet – Új ház

Sziasztok! : ) Nagyon örülök a komiknak, amik érkeztek és a felirakozóknak is! : ) Légyszi ehhez a részhez is KOMIZZATOK és légyszi továbbra is, IRATKOZZATOK FEL! :D

Kissé feszengve álltam ott előtte a tegnap történtek miatt és láttam rajta, hogy ő is elégé zavarban van. Miután ezt Louis is kiszúrta Harry mellé lépett és megfogta a vállát, mintha nyugtatni akarná, pedig valójába lefogta, hogy ne csináljon hülyeséget. Zayn is látta, hogy Harry hogyan reagál ezért sietősre, vette a dolgot.

- Boldog szülinapot Sara! - mondta, majd átnyújtotta az ajándékot, ami én meg is néztem. Egy barna táska volt rajta egy szörnyecske arcával. Irtó aranyos volt, de mikor bele néztem egy borítékot is, láttam benne. Ekkor Zaynre néztem mire óvatosan, megrázta a fejét, jelezve, hogy ne szóljak senkinek róla.

- Köszönöm Zayn! - öleltem át majd, mint mindenkinek neki is adtam két puszit, majd visszaállt a helyére. Én gyorsan összecsuktam a táskát, majd reménykedtem, hogy nem vette észre Harry a szívverésemen, hogy titkolok előtte valamit. Már éppen indult volna felém Harry mikor hirtelen, kopogtattak az ajtón. Anya nyitott ajtót majd egy rég nem látott személy dugta be a fejét a házba.

- Stifler! - ugrottam egyből a nyakába. Nagyon örültem neki, már nagyon régen nem láttam.

- Szia hercegnőm! Vigyorgott majd egy hatalmas puszit nyomott az arcomra. Nagyon szeretem Stiflert. nagyon régóta ismerem és nagyon jó barátom. Ő az egyetlen férfi Apun kívül, akinek megengedem a "hercegnőm" megnevezést. Vagy mikor éppen, hogy van kedve nevezni.

- Stifler mi járatban itt? - kérdeztem meg tőle, miután beljebb húztam.

- Hát úgy hallottam, hogy valakinek itt szülinapja van, és azt jöttem meglepni! De hol van az a kemény mocis csaj, akit itt ma meg kell lepni? - kérdezte pimasz tekintettel.

- Hajj Stifler! Álmodból felkeltve is tudod a születésem napját... Sőt még az óráját is... - nevettem el magam majd Stiflerre néztem.

- Na gyere szépségem, míg el nem felejtem ajándékot is, hoztam neked! - mosolygott majd egy nagy dobozt nyújtott át nekem.  Én izgatottan nyitottam ki a dobozt és mikor megláttam, mi van benne egyből Stifler nyakába ugrottam. Egy sportcipőt kaptam tőle, ami gyönyörű volt. Tudta, hogy imádom a sportcipőket, és pontosan ismeri a stílusomat is.

- Köszönöm szépen Stifler! - nyomtam az arcára két hatalmas puszit, majd elengedtem.

- Igazán nincs mit kicsi lány. - Mosolygott majd beállt a többiekhez a sorba. Nem értem miért hív kicsi lánynak. Hiszen csak két évvel idősebb nálam. Gondolkodásomat a csengő hangja zavarta meg, megint.

Most Apu lépett oda, hogy ajtót nyisson, amin legnagyobb meglepetésemre Mr. és Mrs. Jones lépett be. Emily milyest meglátta őket egyből a nyakukba ugrott.

- Anya, Apa, sziasztok! Mégis hogy kerültök ide? - ugrándozott a barátnőm mire a szülei csak mosolyogtak.

- Majd megtudod kicsikém! - Mosolygott Emily anyja majd miután mind a ketten köszöntek a lányuknak, odaléptek hozzám.

- Sara, úgy tudjuk, ma van a szülinapod és ahogy, elnézem, jól tudjuk. Nem nagy ajándék de fogadd szeretettel. Boldog szülinapot. - mosolygott Emily Apukája majd átnyújtott nekem egy ajándékzacskót, amit én mosolyogva elfogadtam. Mikor bele néztem, nagyon megörültem. Karkötők voltak benne. Imádom a karkötőket.

- Nagyon szépen köszönöm! Nagyon tetszik. - mosolyogtam majd őket is megpusziltam. Ők is hátrébb léptek majd a szüleim léptek elém. Hatalmas mosollyal az arcukon léptek elém majd egy aprócska kis ajándék táskát nyújtotta át nekem.

- Boldog szülinapot kicsim! - mosolygott anya majd adott két puszit. Ezután apa is ugyan ezt tette.

- Köszönöm szépen! - mosolyogtam majd szétnyitottam a kis táskát. Nem hittem el, amit láttam. - Uram Isten Anya, Apa. Ezt nem hiszem el. Ez az, amire gondolok? - vigyorogtam majd a nyakukba ugrottam.

- Igen kicsim az, amire gondolsz. - Mondta mosolyogva Apa. Nem hittem a szememnek, mikor kibontottam a zacskót nem láttam mást, mint egy hatalmas nagy szalaggal átkötött lakáskulcsot.

- Tudod kislányom ez a lakás nem csak a tiéd lesz.  Emilyvel fogtok benne közösen lakni. - mondta Anya mire ismét a nyakukba ugrottam.  Miután Emilyvel is egymás nyakába ugrottunk és majdnem ugráltunk az örömtől. Ekkor Harryre néztem mire ő csak állt és nézett engem hatalmas boci szemekkel. Kezdett világossá válni bennem, hogy tőle bizony nem kapok ajándékot, vagy legalább is most nem.

- Sara, menjünk, nézzük mez az új házunkat! - Ugrott a nyakamba Emily.

- Rendben van. - mondtam neki halkan majd elindultunk az új házamhoz. Mindenki velünk tartott még Savior is. Stifler, mivel természetesen ő vezette azt a taxit, amiben ültem. Mikor megálltunk, hatalmasra tátottam a számat majd a szemeimet kezdtem dörzsölgetni, mivel féltem, hogy csak képzelődöm. Mikor a többiek meglátták, hogy mit csinálok hatalmas nevetésbe törtek ki. A ház hatalmas volt. Miután kiszálltunk a kocsikból, amik ide hoztak minket az ajtóhoz léptem, bele helyeztem a kulcsot, majd elforgattam. Hallottam, ahogyan kattan a zár, majd lenyomtam a kilincset és belépem a házba. Csodálkozva néztem szét. Az előszoba nem volt valami nagy de nem is baj. A bejárati ajtó a ház jobboldalán volt és mikor beléptem egy kisebb folyosószerű helység volt az előszoba melynek a jobb oldalán fogasok, mégy a bal oldalán egy cipő tarató és egy hatalmas tükör volt. Mikor lenéztem a földre, láttam egy kis dobozkát, amit gyorsan fel is kaptam onnan. Úgy tűnt, hogy a postaládán keresztül dobták be ezért nem szóltam róla anyuéknak. Miután beljebb mentünk jobb oldalon egy márványpult húzódott majd a végén egy oszlop volt. A pult mögött egy konyhát lehetett megpillantani, melynek bejárata nem volt más, mint az oszlop végén elhelyezkedő boltív.  Baloldalról a nappali volt Hatalmas kanapéval, két fotellel és a kanapé előtt egy hatalmas Tv-vel. A nappali oldalán egy hatalmas üvegajtó volt, amin ha kimentünk egy hatalmas nagy medence fogadott minket. A bejárattal egyvonalban a nappali végén volt egy lépcső a falba építve, ami elé sötét volt. Feltéve, ha nem oltottuk fel a villany. Felérve egy kisebb nappali szerűség fogadott bennünket és onnan nyúlt négy szoba, mindegyiknek saját fürdőszobája volt. Ennek a háznak az volt az érdekessége, hogy belülről szinte az egész fal fából volt. Mikor beléptem az én szobámba még a lélegzetem is elállt.

- Boldog szülinapot kicsim! - lépett mögém Harry majd hátulról átölelt.

- Harry! Ez a te műved? - Fordultam hátra hozzá a kérdésemet feltéve mire ő csak bólintott egyet. - Köszönöm! Ujjongtam majd egy gyors puszit, nyomtam a szájára és hosszasan öleltem. Rengeteg munka lehetett ezt megcsinálni. El sem hiszem, hogy tényleg ő csinálta.

Hihetetlen volt. Az egész szobám kék és piros lufikkal volt tele és minden lufi alján volt egy cetli. Miután kicsodálkoztam magam megfordultam és Harryre néztem. Hosszú ideig csak néztem a ragyogó smaragdzöld szemeibe és gondolkodtam azon, hogy ez most tényleg valóság e. Eléggé annak tűnt, de ha ez álom is sosem akarok felkelni. Olyan hosszú ideig néztünk mélyen egymás szemébe, hogy mikor visszatértünk a valóságba nem volt körülöttünk egy árva lélek sem. Biztosan a többi szobát mentek megnézni.

- Harry, ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna. Bevallom már azt hittam tőle nem is, kapok semmit. - suttogtam fülébe kissé elkeseredett hangon mire ő, csak megfogta a kezemet és behúzott a lufik közé, leültetett az ágyra is elővett egy nagyobbacska lapos dobozkát, ami egy piros masnival volt átkötve. Én elfogadtam tőle majd izgatottan nyitottam ki. Egy ezüst nyaklánc volt benne egy csodaszép kéken szikrázó szív alakú medállal a végén. Én egészen addig néztem a gyönyörű követ, míg Harry el nem vette az orrom elől, hogy feltegye a nyakamba. Miután bekapcsolta a nyakláncot a fülemhez hajolt majd így szólt.

- Sosem felejtenélek el! - suttogta majd megpuszilta a nyakam. Én hátra fordultam majd egy apró csókot leheltem ajkaira, amit ő előszeretettel viszonzott. Ezt folytattuk egy ideig majd végül erre lettünk figyelmesek, hogy vadul csókolózunk.

- Én nem láttam semmit! - Hallottunk egy hangot az ajtóból mire hirtelen megfordultam.

- Emily, szia! Mi a helyzet? - kérdeztem kissé zavartan.

- Csak azt akartam megkérdezni, hogy mikor hozzuk át a cuccainkat az új házba de, látom most más dolgod, van szóval én, megyek is. Mosolygott Emily majd elindult ki az ajtón de egy hirtelen mozdulattal visszafordult.

- Jó szórakozást! - kacsintott majd gyorsan kiviharzott. Harryvel egymásra néztünk majd mind, a ketten felkuncogtunk ezen az új kínos élményen.

- Harry, Paul most hívott, hogy be kell mennünk azonnal a stúdióba! Vészhelyzet van! - Tört be az ajtón Liam.

- Mi? Miféle vészhelyzet? - Kérdezte döbbenten Harry.

- Nem tudom, nem mondta, csak azt, hogy most rögtön menjünk oda! - válaszolta Liam.

- Sajnálom Sara! Mennem kell. Kérlek, ne haragudj. - nézett rám szomorúan Harry majd a számra nyomott egy puszit és elindult.

- Harry, semmi baj! Mindig a rajongóid legyenek az elsők! Hisz' miattuk vagy híres. - Mondtam mosolyogva, mire Harry csak egy mosollyal válaszolt, és már el is tűnt a lufi rengetegbe. Még hallottam, ahogy mindannyian beköszönnek, majd lerohannak a lépcsőn és becsukják maguk mögött az ajtót. Gondoltam nincs jobb alkalom arra, hogy megnézzem Zayn levelét és a titokzatos dobozkát. Gyorsan előkaptam a dobozt majd kinyitottam.

Nem várt látvány fogadott. Egy nyaklánc volt benne egy fényképező gépes medállal. Nagyon tetszett mivel imádok fényképezni. Elmosolyodtam majd újra a dobozra, nézem, amiben egy kisebb levelet is találtam.

Kihajtogattam majd érdeklődve, kezdtem el olvasni.

14. fejezet – Happy Birthday

Sziasztok :) Nagyon örülök a komiknak az előző részhez és cserébe meghoztam az új részt! :) Komizzatok sokat és aki még nincs feliratkozva az IRATKOZZON fel pls! :D Jó olvasást! :) 

Azonnal kiugrottunk az ágyból és lerohantunk a konyhába ahonnan a sikítás érkezett. Legnagyobb meglepetésünkre Anyát találtuk a konyhába amint éppen egy törlőruhával rohan Savior után, aki egy hatalmas csirkecombbal a szájába futkos körbe-körbe a konyhában. Elég vicces látványvolt így hát mindenki elkezdett nevetni, míg Anyu a kutyánkat kergette. Néhány kör után Savior kiszaladt a házból Anyukám pedig szuszogva lépett elém majd miután kifújta magát átölelt az arcomra nyomott két puszit.

- Boldog szülinapot kicsim. - Mosolyodott el majd kiengedett ölelő karjai közül. Te jó ég! Teljesen elfelejtettem, hogy ma van a szülinapom.

- Köszönöm szépen Anya. Öleltem meg majd nyomtam az arcára egy hatalmas puszit. Miután mindenki sorba felköszöntött Anya megfogta a vállam, maga felé fordított majd megkérdezte.

- Na most, magyarázd csak el nekem ifjú hölgy, hogy mégis mit csinál egy hatalmas kutya az én konyhámban? - Tette csípőre a kezét majd rám nézett.

- Biztosan megéhezett! - vágta rá egyből Niall mire mindenki hangosan felnevetett.

- Hát tudod anya az úgy volt, hogy szegényt az utcán találtuk sérülten és nem volt szívünk ott hagyni. - kezdtem el magyarázkodni neki. Nem örülök, hogy hazudni kellett de nem volt más megoldás. Ez egy kegyes hazugság volt. Mégsem mondhattam e neki, hogy a fia vérfarkas és egy a kutya mentette meg. Jesszus ez olyan volt mintha Emilyt hallottam volna. Meglátszik, hogy ő a legjobb barátnőm. Éppen ezért rossz, hogy titkolóznom kell előtte a vérfarkasokat illetően.

- Sara nincs kedved eljönni velem a plázába? - kérdezte mosolyogva Emily. Tuti azért akar a plázába menni, hogy meglepjen valamivel. Mindig ezt csinálja szülinapomkor.

- Benne vagyok, menjünk! - vágtam rá egyből. - Na de aztán semmi meglepetés! - vigyorogtam rá majd elindultam felfelé a lépcsőn, hogy felöltözzek. A szokotthoz képest egész gyorsan kész lettem majd elindultunk Emilyvel a plázába most, hogy ő Liammel jár és köztem meg Harry között alakulóban, van valami alig beszéltünk egymással. Ez most remek alkalom volt arra, hogy beszélgessünk. Nem is keveset. A beszélgetés közepette feljött a szó egy olyan fajta témáról, amiről hallani sem szerettem volna.

- Sara, el kell mondanom neked valamit. - mondta lehajtott fejjel Emily. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.

- Emily nekem bármit elmondhatsz. - mosolyogtam, rá majd megfogtam a kezét.

- Hát jó. De nagyon nem fogsz neki örülni. - húzta el a szája széllét. – Az-az igazság, hogy egy ideje már tervezgetem és most végre összejött, de elég ijesztő és szükségem lenne a támogatásodra meg legfőképp a beleegyezésedbe. - Hadarta el olyan gyorsan, hogy alig értettem.

- Az ég szerelmére Emily Christina Jones nyögd már ki égre. - förmedtem rá kissé idegesen. Tudtam, jól ha hadar, és ilyeneket mond annak nagyon nem lesz jó vége.

- Az van, hogy újra visszamegyek versenyezni. - bökte ki azt a mondatot, amitől a világon mindennél jobban rettegtem. Lefagytam.

- Hogy, hogy, hogy micsoda? Emily ezt nem teheted! Tudod, hogy mi lett a múltkor is a vége a versenyzésnek. Nagyon féltelek. - Hadartam immár én is ijedten.

- Sara, te is tudod, hogy az nem baleset volt. - vágta rá egyből Emily. Igen tudom, hogy nem baleset volt de akkor is rettentően féltem. Emily nagyon jó de nagyon sokan kívánják, azt bárcsak eltűnne a földről.

- Sara, ha neked valaki azt mondaná, hogy soka többé nem ülhetsz motorra, engednél neki? - tette fel azt a kérdést Emily amire, nagyon jól tudta a választ.

- Nem. - válaszoltam rá mégis habár gőzöm sincs minek.

- Látod... Emlékez csak vissza, amikor még együtt versenyeztünk. Mennyire jó is volt. - sóhajtott egy nagyot Emily, mire elmosolyodtam. Igen tényleg jó volt. Amint én a régi időkön ábrándoztam Emily az orrom előtt csettingetve próbált visszahozni a való világba. - Hahó Sara. Akkor megyünk vásárolni vagy mi lesz. - vigyorgott. Pontosan tudtam, mivel szülinapom van, ráadásul a 18. Emily minden áron rengeteg ajándékot akar majd nekem venni. Sikeresen befejeztünk a vásárlást, ami fura, hogy gőzöm sincs mit vett nekem Emily.

- Nos mehetünk végre haza? - kérdezte mosolyogva a barátnőm.

- De felőlem mehetünk. - vágtam rá én is. Elég fáradt voltam a több órás vásárlás után. Szép lassan hazasétálunk majd Emily előre engedett, hogy kinyissam az ajtót. Milyest kinyitottam beléptem a házba és hirtelen a semmiből Harry ugrott elő felkapott majd megpörgetett miközben minden házban lévő személy elkezdte üvölteni teljes hangerővel, hogy "Boldog Szülinapot Sara!" Nagyon meglepődtem de nagyon jól esett ez e gesztus. Mikor Harry végre letett kissé szédülten indultam el az asztam felé, ami gyönyörű szép halványkék terítékkel volt megterítve, a tányérok előtt kék rózsaszálak voltak. Imádom a rózsát, főleg a kéket. Leültem az asztalhoz majd Savior rohant oda hozzám és feltette első két lábát a combomra. Én átkaroltam a nyakát majd magamhoz szorítottam. Nagyon szeretem azt a kutyát és nem csak, azért mert megmentette a bátyám életét. Miután Savior leszállt a combomról leült mellém. A család többi tagja és a barátaim már az asztalnál ültek. Megebédeltünk majd Niall kiment a konyhába a tortáért. Amikor behozta még a lélegzete is elállt. Csodaszép volt. Tudtam, hogy a bátyám kitesz magáért, főleg ha kajáról vagy rólam van szó. A torta kék színű fodros volt és a tetején vörös színű rózsák voltak.  

- Niall... ez csoda szép. - néztem hatalmas szemekkel a bátyámra, majd miután letette a tortát felálltam, nyomtam egy hatalmas puszit az arcára majd megöleltem.

- Igazán nincs mit Sara. Ez a legkevesebb azok után, hogy... - itt elakadt a szava majd szemeit lesütötte. Tudtam, tudtam, hogy mire gondol. Arra gondol, hogy ez a legkevesebb miután itt hagyott engem de nem volt igaza. Haragudni sosem haragudtam rá igazán. Csak fájt. Fájt, hogy nem láthatom őt.

- Niall, semmi baj. - mosolyogtam rá majd még egyszer megöleltem.

- Egyébként a tortád kiválasztásában Harry is segített. - mosolygott miközben az asztalnál ülő Harryt nézte. Ekkor odasétáltam Harryhez majd egy nagy puszit nyomtam az arcára.

- Köszönöm. - mosolyogtam neki is mire ő, csak megrázta a fejét. Ezután visszaültem a helyemre elfújtam a gyertyákat miközben kívántam egyet. Miután a gyertyák fénye elaludt mindenki tapsolni és ujjongani kezdett. Felvágtuk a tortát majd mindenki szedett belőle. Nagyon finom volt. A bátyám tényleg kitett magáért. Miután megettük a torta nagy részét anya elcsomagolta, majd berakta a hűtőbe.

Ezután jöttek az ajándékok. Először Emily nyújtott nekem egy elég nagy zacskót, amit kinyitva láttam, hogy egy csodaszép fekete ruha van benne, de volt mellette még valami, azt hiszem egy, köldök piercing mikor megláttam a szemem kissé kikerekedett de, azonnal elmosolyodtam. Mindig is tetszettek a köldök piercingek. Emilynek is van egy szinte ugyan olyan, mint az enyém. Gondolom, ezért kaptam én is egyet.

- Emily, én nem is tudom, mit mondjak. - Vigyorogtam, mint egy tejbe tök majd Emilyre néztem.

- Mondjuk egy igent? - nézett rám hatalmas szemekkel a barátnőm én egy kicsit vacilláltam de végül kimondtam azt a szót, ami után egyből a nyakamba ugrott.

- De ígérd meg, hogy nagyon óvatos leszel. - mosolyogtam rá mire ő csak bólintott. A többiek csak némán és értetlenül néztek. Egyedül Niall és anyuék sejtették, hogy mi is volt ez az egész. Miután Emily hátrébb állt ezután Liam került sorra. Ő is átnyújtotta az ajándékát, ami egy horgonyos fülbevaló volt. Mikor megnéztem, elmosolyodtam majd átkaroltam és kapott tőlem két puszit.

- Látszik, hogy Emily választotta de nagyon köszönöm. - mondtam Liammel mire ő elmosolyodott.

- A fülbevaló az én ötletem volt, és úgy gondoltuk menni kell a piercingedhez! - vigyorgott majd hátrébb lépett. Ezután Louis lépett oda hozzám majd ő is egy ajándék zacskót nyújtott át. Egy Lip Smacker készlet volt benne.

- Hát nem nagyon tudtam, hogy mit vegyek neked és gondoltam ennek Harry is, örül szóval... - vigyorodott el. Nagyon kedves volt.

- O Louis milyen figyelmes vagy. - Vigyorogtam én is, majd Neki is adtam két puszit. Louis eléggé meglepett, hogy ilyen kedves volt. Meg az ajándékkal is. Úgy látom, kezd megbékélni velem. Miután visszaállt ő is a helyére Eleanor lépett oda hozzám és átnyújtotta az ajándékát. Mikor belenéztem egy nagy csomó hajráfot, láttam benne. El ezt most nagyon eltalálta. Szeretem a hajráfokat, csak mindig sikerül eltörnöm őket.

Ezt is, megköszöntem minta többit majd ő is visszaállt a helyére. Ekkor Niall lépett hozzám és nyújtotta a dobozt, amit én örömmel elfogadtam és izgatottan nyitottam ki. Egy gyönyörű magas sarkú volt benne.

Igaz jobb szeretem a sportcipőket, de ez is nagyon tetszett.

- Ezt azért kapod hugi, hogy Harryt elérd. - vigyorgott a bátyám mire én a vállába boxoltam egyet, de ő csak tovább nevetett ekkor én sem bírtam tovább. Nagy mosollyal az arcomon öleltem meg hosszasan majd adtam neki két hatalmas puszit.

- Köszönöm. - mondtam neki mosolyogva, majd visszaállt a helyére. Ekkor Zayn lépett oda hozzám.

Sara eddigi ajándékai : 

13. fejezet – Az életem árán is megvédem

Sziasztok! :D Be kell vallanom nem számítottam arra, hogy ennyi komi össze fog gyűlni de nagyon örülök neki! :) Mint látjátok meghoztam az új részt. Negyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem voltam csak egy elég fontos vizsgára készültem. De cserébe egy extra hosszú részt hoztam nektek! :) Jó ovasást :*

Én próbáltam ellökni magamtól de ő szorosan tapadt rám. Az egyik kezemet sikerült kiszabadítani a fogságból, amit Harry lábára tetem és elkezdtem azt szorítani. Tudtam, hogy Harry lesokkolt és nem tudja felfogni mi történt, ezért visszahoztam őt a valóságba. Már az ajkaimon éreztem Zayn agyarait mikor Harry egy hirtelen mozdulattal, leszedte rólam, és a falhoz lökte. Emily és El egyből oda rohantak hozzám hogy meggyőződjenek róla, jól vagyok e. Louis amilyen gyorsan csak egy ember képes rá odarohant Harryékhez. Láttam, hogy Harry kezd átváltozni. A karmai kezdenek kinőni és az agyarai is megcsillantak. Tudtam, hogy nem szabad hagynom, hogy Emily és Eleanor lássák, így hát mondtam nekik, hogy hozzanak nekem egy pohár vizet és egy kis fejfájás csillapítót. Milyest elmentek én odarohantam Harryhez aki akkora már átváltozott Zaynnel együtt Louis próbálta szétszedni őket de nem sikerült neki. Ekkor Liam és Niall is átváltoztak, hátha így többre jutnak. Niall egy hatalmasat rántott Harryn aki a nappali másik falához csapódott majd Zayn a tarkójánál fogva falhoz szorította. Én egyből Harryhez siettem, akit épen Liam próbált feltartóztatni.

- Harry ne csináld ezt. - könyörögtem neki de, láttam a szemében a megfékezhetetlen dühöt.

- Az a görény megcsókolt téged! - morgott vissza mérgesen miközben Liam a vállánál fogva szorította a falhoz, nehogy újra Zaynnek rontson.

- Harry nemsokára itt lesz El és Emily! Mégis mit mondunk nekik? Változz vissza. - könyörögtem. Harry látván, hogy mennyire kétségbe vagyok esve rám nézett, majd az eddig álló pozícióból lecsúszott a fal mentén a földre miközben visszaváltozott emberré. Én milyest leérkezet odaborultam mellé majd szorosan átöleltem. Pár másodperc múlva éreztem én is ölelő karjait a derekamon körbefonódni.

- Harry, engem csak te érdekelsz és ezen valaki más csókja, nem változtathat. - Jelentettem ki neki halkan.

- Sara, engem is csak te érdekelsz. Pont ezért nem bírom elviselni, hogy mással csókolózol. Vagyis, hogy valaki más, megcsókol. Még akkor is, ha te ezt nem akarod. - mondta nyöszörögve Harry. Ekkor ajtónyitódásra lettünk figyelmesek és nem várt személyek léptek be rajta. Amilyen gyorsan csak tudta mindenki összeszedte magát, nehogy meglátszón, hogy valami nincs rendben. Hatalmas mosollyal ugrottam a szüleim nyakába.

- Anya, Apa van számotokra egy kis meglepetésem. - vigyorogtam. Majd a csuklójukat megfogva behúztam őket a nappaliba ahol a fiúk már fel voltak szépen sorakozva a kanapén a barátnőik mellett.

- Niall! - kiáltotta el magát Anyu és rohant egyből a bátyámhoz. Láttam rajta, hogy mennyire boldog.

- Kisfiam. Mosolygott Apu majd odament ő is megölelni Niallt. Végre újra együtt a család. Már csak azt kell kigondolnom, hogy hogyan adom be a szüleimnek, hogy Harryvel együtt vagyunk. Milyest ez a gondolat átfutott az agyamon Niall már bemutatta a fiúkat. Először Harry állt fel.

- Üdvözlöm Mr. Horan. Harry Styles vagyok a lánya barátja. - mutatkozott be udvariasan Harry. Apám arcán láttam a megdöbbentséget, de egy halvány mosolyt is a szája szélén.

- Szia Harry. A lányom nem mondta, hogy van barátja. - vigyorgott apa kényszerből. - De ha összetöröd a szívét én, megkereslek, először jól ellátom a bajod, aztán letörök egy jó nagy ágat majd forró gyantába, mártom és feldugom a...

- Jól van Apa. Szerintem, megértette. - szóltam közbe a még ennél is kínosabb helyzet elkerülésének érdekében, ha létezik egyáltalán olyan.

- Nagyon örülök Harry. - Nyújtotta barátságosan a kezét Anyukám is. - Harry udvariasan elfogadta azt egy mosoly keretében. - Ne haragudj a férjem miatt, csak nagyon félti a lányunkat. Én csak arra kérlek, hogy tényleg nagyon vigyázz rá. - mosolyogott Anya majd elengedte Harry kezét. Harry akkor hátralépett hozzám, megfogta a kezem majd rám nézett.

- Ne aggódjanak. Az életem árán is megvédem. - mondta Harry és láttam rajta, hogy komolyan is gondolja. A bemutatkozás után mindannyian leültünk a kanapéra majd megnéztünk egy filmet. Habár nem sokat láttunk belőle, mivel szinte végigbeszéltünk. Meséltek az üzleti útról mi pedig elmeséltük, hogy hogyan kerültek ide a fiúk. Ezután Liam egy váratlan hívást kapott majd kisétált a nappaliból át a konyhába.

Közben a szüleim elmentek aludni. Megviselte őket az utazás. Kis idő múlva visszajött majd megállt a tv előtt.

- Srácok. Most hívott a szerelő kb. egy hét és kész lesz a turné busz. - jelentette ki Liam.

- Ezek szerint elmentek? - néztem rémültem Harryre.

- Sajnos igen. - motyogta halkan lehajtott fejjel. - De ne aggódj, csak nyáron turnézunk az év többi szakaszában, csak a közelben lesznek fellépéseink. - mondta, majd a szája szélén megejtett egy mosolyt. Én szomorkásan néztem vissza rá mire ő a vállára húzott és átölelt. Ahogy körbe néztem, láttam, hogy Liam is ezt teszi Emilyvel.

- Srácok szerintem menyünk aludni, későre jár. - szólalt meg Louis majd Eleanort kézen fogva felsétáltak az emeletre. Liam, Emily és Niall is követték a példájukat. Hármasban maradtunk a nappaliban Zaynnel. Látta, ahogy Zayn hatalmas szemekkel bámul engem, majd Harryre néztem. Harry szúrós szemekkel nézett Zaynre a szeme színe olykor-olykor megváltozott. Látta rajta, hogy nagyon ideges.

- Harry szerintem menjünk aludni fáradt, vagyok. - néztem rá nagy szemekkel mire ő szemeit le nem véve Zaynről csak bólintott. Kézen fogva elindultunk fel az emeletre.

- Emily várjatok. - szólt utánunk Zayn, Mire mi megfordultunk és tekintetünket rá szegeztük. - Sajnálom, nem tudom mi ütött belém. - kezdett el szabadkozni Zayn. Én láttam Harryn, hogy egyre idegesebb majd nem bírja tovább fékezni az indulatait.

- Hogy nem tudod mi ütött beléd? Majd én mindjárt megmondom. - üvöltött majd elindult Zayn felé.

- Harry. - Tettem a mellkasára a kezem, hogy ezzel kicsit megfékezem őt. - Semmi baj... - most menjünk aludni. Felértünk az emeletre majd a két szemközti szobába benyitottuk az ajtót majd bementünk. Mikor beléptem a szobámba, amit furcsálltam az-az volt, hogy az erkélyajtóm tárva nyitva volt. A hatalmas fehér függöny szellemként lebegett a sötét szobámban. Először kicsit megijedtem de később eszembe jutott, hogy máskor is történt már ilyen. Biztos csak a szél volt. Gondolkodtam magamban majd az erkélyhez sétáltam és becsuktam az erkélyajtót. Épp indulnék fürdeni mire kopogást halottam. Az ajtóhoz léptem majd kinyitottam azt. Harry állt ott egy párna és egy takaró társaságában. Én kisé furán néztem rá mire ő kiskutya szemeket meresztve kezdet bele a mondanivalójába.

- Sara tudod az a helyzet, hogy én Zaynnel vagyok egy szobába, és nem tudnék mellette megmaradni. Félek, hogy olyat teszek, amiből később nagy baj lesz. Szóval itt aludhatnék ma éjjel? - vágott megint kiskutyapofit.

- Értem, de miért nem Niallhez mész? - Kérdeztem értetlenül a küszöbömön ácsorgó Harrytől.

- Hízelgő ajánlat de a Niall szobája egyágyas. - találta ki a kifogást.

- Az én szobám is egyágyas. - feleltem.

- Jó, de ha te rúgsz oldalba, nem törik el rögtön három bordám. - vigyorodott le lehajtott fejjel Harry. Ez után én sem nagyon bírtam tartani magam így hát én is felkuncogtam.

- Na jó te szegény hajléktalan, gyere be. - mosolyogtam rá majd kijjebb nyitottam az ajtót. Ő hatalmas mosollyal az arcán csoszogott be a szobámba. A cókmókját, amit hozott ledobta az ágyamra majd ő is leült a szélére.

- Elég otthonos ez a szoba. El mér még ide egy ember? - kérdezte egy szemtelen vigyorral a képén. Mire nekem csak egy szemforgatás és egy mosoly volt a válaszom majd elindultam ahová eredetileg indultam, a fürdőszobába. Épen a zuhany alatt álltam mire hangokat hallottam. Gondolta Harry az így nem fordítottam különösebb figyelmet a dologra, biztos csak a fogkeféjét hozta be, van, nem tudom. Kis idő múlva ismételten hallottam a zajokat. Nem bírtam tovább kinéztem a zuhany függöny mögül, de nem láttam senkit. Miután lezuhanyoztam gyorsan, megtörölköztem majd felvettem a pizsamám és elindultam az ajtó felé mire egy hangos csattanást hallottam. Rémülten néztem hátra majd az eddig visszafojtott lélegzetemet kiengedve állapítottam meg, hogy csak a fürdőszoba ablakot csapta be a szél. Kinyitottam az ajtót majd az ágyamon ücsörgő Harry felé vettem az irányt és leültem mellé.

- Mi történt a fürdőszobában? - kérdezte komoly, aggódó tekintetek.

- Semmi, honnan veszed, hogy bármi is történt volna. - kérdetem megdöbbenten.

- Onnan, hogy amíg bent voltál a szíved gyorsabban vert, mint a reumás nagymamámé. Szóval mi történt? - tette fel ismét a kérdést.

- Csak becsapódott a fürdőszoba ablak, semmi egyéb. – válaszoltam mosolyogva. Majd miután ő is lefürdött lefeküdtünk aludni. Eléggé meglepett, hogy Harry nem próbálkozott semmilyen csajozós trükkel csak lefeküdt mellém, átölelt és néma csendben elaludt. Vagyis csak azt hittem. Olyan hajnali 4 óra fele mocorgást érezte. Mintha valaki mellém, feküdne az ágyon. Kinyitottam a szemem és Harryt láttam, amint próbál csendesen visszabújni mellém.

- Harry. Mi a fészkes fenét csinálsz te hajnalban. - kérdeztem tőle álmos hangon.

- Tudod, megéheztem. - válaszolt.

- Hogy micsoda? Megéheztél? Harry mi az ördögöt műveltél? - akadtam ki teljesen.

- Sara, ne aggódj. Nem ettem embert. Legalábbis élőt nem. - mondta Harry teljesen nyugodtan. Én korán sem voltam ilyen higgadt.

- Micsoda? Azt, hogy értsen, hogy élőt nem!? Harry ha ezt Louis meg tudja ki fog téged nyírni. - förmedtem rá. Honnan szerzett egyáltalán nem élő embert? Kirabolt egy ravatalozót vagy mi?

- Ne aggódj Sara. Holnap teli hold lesz. Louis ilyenkor engedélyezi az újoncoknak, hogy vért egyenek, ilyenkor könnyebb átvészelni a teliholdat. - válaszolt Harry. Bevallom elég rémisztő volt, amit elmondott de bíztam benne.

Bíztam abban, hogy engem sosem bántana, így hát végre mind a ketten álomra hajtottuk a fejünket. Másnap reggel egy hatalmas sikításra ébredtünk.

12. fejezet - Igazság vagy Bátorság

Sziasztook! :D Meghozta az új részt! :) Bocsi, hogy csak most de nagyon sok dolgom van. Valószínű, hogy a kövi részt is csak 5.e után tudom hozni bocsi ://  DE most itt van ez és továbbra sincs komi határ mivel rengetegen komiztatok most is!:) csak így tovább! :) Aki  még nincs feliratkozva az iratkozzon!! :) Jó olvasást!! :D

*Harry szemszöge*

Végre kijelenthetem, hogy együtt vagyok valakivel. Együtt vagyok egy gyönyörű lánnyal, akit mindennél jobban szeretek már az első perctől fogva mióta megláttam. Miután mindenki oda jött gratulálni nekünk de főképp Saranak Niall kicsit arrább húzott ki a tömegből majd be a konyhába.

- Mi az Niall éhes vagy? - nevettem el magam, bár Niall arca kicsit sem tűnt kedvesnek.

- Na ide figyelj Styles! - lökött a falnak hirtelen. Egy ember azt érezhette volna azt minden erejéből tette, de korán sem volt igaz. Egyáltalán nem okozott Niallnek erőfeszítést, hogy a falhoz vágjon engem.

Még Louis sem tudja hogyan de Niall háromszor olyan erős, mint egy átlag vérfarkas.

- Niall mi a fenét csinálsz? - kiáltottam rá olyan hangerővel, hogy a kintiek ne halljál.

- Te tényleg nem fogod fel, hogy mit műveltél? - rivallt rám dühösen. - Tudod jól, hogy a másik falka ezt nem foga annyiban hagyni! Bárhová is megy Sara mindenhová követni, fogják! Nem fogod fel, hogy mekkora veszélynek tetted őt ki? Megmondtam, hogy uralkodj magadon! De te képtelen voltál rá! - üvöltözött velem teljesen jogosan. De nem tudtam mit tenni. Szeretem Sarat és e senki, és semmi nem tud változtatni.

- Niall nyugodj meg! Vigyázni fogok, rá ígérem! - hangzottak a szavak a számból.

- Tényleg? És ha turnénk lesz, és el kell utaznunk a világ másik felére? Fogd már fel Sara élete a tét! - sziszegte a szavakat.

- Ne aggódj! Megoldom valahogy! Nem lesz neki semmi baja! - próbáltam valamennyire megnyugtatni az ideges Niallt.

- Ajánlom is, mert ha csak egy haja szála meggörbül, nem kellenek vérfarkas vadászok hozzá, hogy eltegyenek láb alól. - Suttogta az arcomba, megvillantotta a hófehér szemfogát majd napaliba, vette az irányt a többiek felé. Nem sokkal utána én is elindultam és egyből Sara felé vettem az irányt.

*Sara szemszöge*

Annyira jó volt, nem az, hogy mindenki gratulált hanem, hogy Harryt magam mellet tudhatom. Azóta várom ezt a percet, mióta először megláttam. Vagyis inkább megtapostam.

- Hé Emily, El nincs kedvetek eljönni velem a városba? - vetetem fel ez ötletet. Úgy is ezt terveztem mára mielőtt Harry megcsókolt.

- Nem akarsz inkább az újdonsült barátoddal lenni? - Kérdezte Emily.

- Pontosan. Mi nem szaladunk el. De ha ti ár ilyen váratlanul összejöttetek, töltsetek el egy kis időt együtt. - mosolygott El.

- Hát jó akkor majd elmegyünk máskor! - mosolyogtam én is egy nagyot, majd leültem a kanapéra. Órákon átbeszélgettünk, míg nem egyszer El kitalálta, hogy játszunk igazság vagy bátorságot.

Mindenki remek ötletnek tartotta. Az efféle játékokon mindig jókat lehet nevetni. Leültünk a földre majd Niall kiment a konyhába üvegért. De ha már kint volt kaját is hozott magával. Ki hitte volna...

Először El pörgetett, mivel ő találta ki. Az üveg Harry felé mutatott.

- Harry felelsz vagy mersz? - kérdezte vigyorogva El.

- Hát öm... felelek - nyögte ki Harry.

- Jó akkor mesélj el egy csínt, amit még csak kevesen tudnak. - nevetett fel gonoszul El.

- Gonosz vagy Eleanor... máris leégetnél a barátnőm lőtt? - vágott kiskutya fejet majd egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.

- Halljuk Styles! - Kiáltott rá El.

- Na jó... Egyszer Zayn lábszőrébe borotváltam a nevem kezdőbetűét, míg ő aludt. - nyögte ki nagy nehezen mire mindenki hatalmas nevetésbe tört ki.

- Rendben van Harry most te, jössz! - mosolyogtam rá. Harry megragadta az üveget majd pörgetett. Az üveg Zaynre mutatott.

- Nos Zayn - vigyorodott el gonoszul Harry. - Nyomj egy puszit a szobában lévő legszebb lány arcára. Zayn oldalra hajolt majd Louis arcára nyomott egy hatalmas puszit.

- Zayn Jawadd Malik! - ugrott fel a talpára felháborodva Louis. - mégis mire véljem ezt? Csak egy nyamvadt villám puszira futotta! - kiáltott Louis. - Most megsértődtem - ült le törökülésbe ismét a karjait összefonva. Bevallom, meglepődtem Louison. Nem hittem, hogy tud ilyen is lenni. Talány csak azért viselkedik, így mert itt van Eleanor? Minden esetre jobban kedvelem ezt az énjét, mint a bunkót.

- Na jó Zayn tudjuk, hogy Louis nagyon... öm... elragadó személyiség de most egy olyan lányt puszilj, meg aki kevésbé... izé.. Louis. - nyögte ki nagy nehezen Harry azt a mondatot mire mindnyája, felnevettünk.

- Na gyerünk Zayn! - kiáltott fel El

- Hát most mindenkit puszilgassak végig? - mosolyodott el Zayn.

- Nem Zayn csak a legszebb lányt a teremben. - mondta neki Harry Amit mi csak helyeseltünk.

- De mindenki szép. - mosolyodott el Zayn. Nagyon aranyos volt tőle, hogy ezt mondta, de akkor is kíváncsiak voltunk rá, hogy szerinte ki a legszebb lány szobában. Elég makacs egyéniség a biztos, de nem értem miért próbál meg kibújni a feladat alól.

- Zayn az Isten szerelmére puszilj már meg valakit! - kiáltott rá Niall.

- Igen Zayn nézd csak így kell! - szólalt meg Liam először az este folyamár majd egy hatalmas puszit nyomott a barátnőm arcára, aki erre csak egy mosollyal válaszolt.

- Igen Zayn nem olyan nagydolog ez! - folytatta Louis. - Majd ő is nyomott egy puszit El arcára. Hogy mi se maradjunk ki Harry egy szó nélkül, fogta magát majd az ölébe húzott és egy hatalmas puszit nyomott a fejemre.

- Jól van srácok, legyen. - sóhajtott egy nagyot Zayn.

- Ez a beszéd - kiáltottam el magam egy hatalmas mosollyal az arcomon. Be kell, vallom nagyon kedveltem Zaynt mint barátot. Igaz a fürdőszobás incidens kicsit kínos volt, de amíg nem tudja meg senki addig nincsen probléma. Zayn felállt a helyéről és lassan elindult körbe-körbejárkált már egy jó ideje, de csak nem találta a helyét.

- Az ég szerelmére Malik! Hajtsd már végre a feladatot, mert estig itt ülünk. – mikor ezeket, a szavakat kimondtam mindenki hangos nevetésbe tört ki kivéve Zaynt.

- Sara ezt nem mondod komolyan? - mondta Emily miután már újra kapott levegőt. Végigfutott az agyamon, hogy valójában, mint kimondtam.  Hiszen este 10 óra volt. Ekkor én is hangos nevetésbe törtem ki majd miután abba maradt ismét rászóltam Zaynre ezúttal kijavítva magam.

- Nos Zayn. Még ma, ha kérhetem. Milyest ezeket, a szavakat kimondtam Zayn egy nagy lendülettel felém, vette az irányt majd letérdelt hozzám, átkarolta a hátam majd megcsókolt.