Mysterious Life

11. fejezet - Mi van köztünk?

Sziasztok:) Meghoztam a kövi rész :) Mivel ilyen gyorsan komiztok arra gondoltam, hogy nem lesz komi határ feltéve ha továbbra is komiztok egypáran :) Szóval HAJRÁ! :) :D Jó olvasást :) 

- Felőlem mehetünk. - válaszoltam. Most egy kis séta mit árthat? Harry látszólag nagyon örült neki, hogy végre sikerült rávennie valamire. Egy győzedelmes mosollyal az arcán indult el kifelé az ajtómon. Én is feltápászkodtam majd elindultam utána. Leértünk a nappaliba majd az ajtó felé ettük az irányt. Mindenki a szokott helyén volt. Liam, Louis, Zayn a lányokkal a nappaliban Niall pedig a konyhában. Elég furcsán néztek, amikor Harry kinyitotta nekem az ajtót majd mind ketten kisétáltunk rajta.  Hosszú ideig sétáltunk, míg nem egy parthoz értünk. Még sosem jártam ott de gyönyörű volt. Egy aprócska kikövezett út volt közepén mellette két oldalt fasor húzódott és elszórva rengetek virág pompázott. Az egyik szélén egy aprócska patak húzódott, amit egy kis híd ölelt át. Varázslatos volt. Harry meg fogta a kezem majd elkezdett húzni a patak felé. A partról pár méterre megállt majd leült a fűbe. Rám nézett mintha azt akarná, hogy üljek mellé.

- De Harry a ruhám. - mondtam kissé felkuncogva. Nem lett volna szerencsés egy hófehér ruhába a zöld, harmatos fűbe ülni. Ekkor Harry levette a melegítőét majd maga, mellé leterítette a földre. Én engedelmesen leültem mellé.

Egy idő után éreztem, hogy Harry át karolja a derekamat hátulról majd előröl és kezeit összekulcsolva közelebb, húz magához. Én nem nagyon elleneztem vele így hát neki dőltem. Ahogy így ültünk néhány rajongó megtalált minket. Közös képet és autógrammot kértek Harrytől sőt volt, aki tőlem is. Néhányan gratuláltak nekünk páran eddig szúrós szemekkel néztek ránk. Miután elmentek Harry látta, hogy valami nincs rendben nálam, így hát szorosan magához ölelt és a fülemhez hajolt.

- Mi a baj? - suttogta.

- Láttad, hogy néztek rám? Úgy, mint akit nyomban megölnek. - mondtam szomorkás hangon.

- Ne aggódj miattuk. Majd megbékélnek. Hidd el Eleanornak sincs könnyű dolga. - mondta mosolyogva majd egy apró puszit nyomott a homlokomra. Mikor kimondta, hogy Eleanornak sincs könnyű dolga eszembe jutott Emily. Ő Liammel van együtt. Vajon őt hogyan fogadták a rajongók? Miközben azon töprengtem más ismét a földön ültünk.

- Ne aggódj én mindentől, megvédelek. - Hajolt közel hozzám Harry.

- Nem lehetsz ott mindenhol. - válaszoltam neki.

- Ha bármi bajod van, csak sikíts! Én a világ másik feléről is meghallom, és azonnal rohanok hozzád. - suttogta a fülembe. Először azt hittem, hogy csak viccel de mikor rá néztem a tekintete komoly volt. Hosszú ideig ültünk némán így, egymás tekintetét fürkészve. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy Harry egyre közelít hozzám néha-néha egy rövid időre megállt várva a reakciómat, de látván, hogy engedek neki egy kisebb lendülettel lassan megcsókolt. Miután ajkaink elváltak egymástól kissé eltávolodott és kiskutya szemekkel nézve várta valamire így hát gondoltam egyet és a hátára löktem, majd ráfeküdtem a mellkasára.

Ő óvatosan átkarolt majd néma csendben feküdtünk így egy darabig.

*Harry szemszöge*

Azért választotta ezt a parkot, mert itt elég kevés az ember tekintve, hogy igen messze van a várostól. Én mindig is szerettem ide kijárni. Gyönyörű hely. Erről mindig eszembe jutott, amikor életemben először voltam kórházban.

Nem tudtom felkelni az ágyból de a szomszédos ágyon egy öreg bácsi feküdt, aki mellett az ablak volt. Látván, hogy nagyon vágyok ki a természetbe mindig mesélt, az ablak melletti parkról, a csodaszép virágokról, a zölden pompázó fákról és a kis patakról, ami a park egyik oldalán folyik. Mesélt a kis madarakról, akik egymást kergetik és mesélt a pillangókról, ahogy vidáman repkednek. Egyszer egy napon a bácsi szívrohamot kapott.

Belehalt. Mikor a nővér éppen az ágyát tette megkértem, hogy had álljak fel én nézzek ki az ablakon. A nővér segítségével nagy nehezen felálltam és odamentem az ablakhoz. Legnagyobb megdöbbenésemre az ablakon kinézve nem láttam mást, mint a szomszédos épület kőfalát. Nem értettem, hová tűnt a gyönyörű kert, amiről mindig mesélt nekem a bácsi. Megkérdeztem a nővért neki is elmesélve, hogy miket mesélt a bácsi.

Erre a nővér annyit mondott: " A Bácsi vak volt." A képzeletének semmi sem szabott határt. Így hát, amikor észrevette, hogy mennyire vágyom a természetbe megalkotott egy csodálatos parkot. Miután kikerültem a kórházból úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni és megnézek néhány parkot, majd kiválasztom a legszebbet, és ha tehetem, ki megyek oda a bácsi emlékére, aki az életet tartotta bennem. Majd ráakadtam erre a parkra és most itt ülök a leggyönyörűbb lánnyal, akit valaha láttam. Mint mindenhol a rajongók most is megtaláltak minket. Én most, is mint mindig kedvesen fogadtam őket. Volt, aki még Saratól is kért képet meg aláírást. Ennek nagyon örültem. De sajnos volt olyan is, aki elég csúnyán nézett rá és halk megjegyzéseket is tett. Miután sikerült megnyugtatnom Sarat egy ideig csak ültünk egymás mellet egymásszemét fürkészve. Ahogy a tekintetét fürkésztem ara gondoltam micsoda kincs ő nekem. Nem tudom, mi lenne, ha elveszíteném. De borzasztóan féltem az ellenségektől, ha rájönnek, hogy fontos nekem bele sem merek gondolni, mi történhet.

De amikorra visszatértem a valóságba Sara gyönyörű szemeit látván nem tudtam mit kezdeni magammal. Úgy éreztem, meg kell tennem. "Gyerünk Styles most vagy soha." Bíztattam magam. Egyre közelebb hajoltam hozzá a szemeit fürkészve vártam a reakcióját, hogy most felpofoz, vagy viszonozza a közeledésem. Ő egyiket sem tette így hát gondoltam megcsókolom miután ajkaink elváltak, kissé eltávolodtam tőle és vártam, hogy mit reagál. Ekkor a hátamra lökött majd a mellkasomra feküdt. Nagyon jó érzés volt hallani a színének apró dobbanásait.. Hosszú ideig feküdtünk így némán, mozdulatlanul.

*Sara szemszöge*

Egy idő után feltápászkodtam Harry mellkasáról majd gondoltam, szólok neki is, hogy álljon fel és induljunk haza, hiszen már órák óta itt vagyunk. Mikor Harryre néztem ő kissé felemelte a fejét majd mosolyogva rám nézett. Én némán ültem mellette egy halvány mosollyal az arcomon. Ő hirtelen felemelkedett és ismét megcsókolt, mire én elmosolyodtam, ezután ő is felült majd a szemembe nézett.

- Mehetünk Harry? Én még ma megyek Emilyékkel a városba. - mondtam kis sürgetés képen Harrynek.

- Rendben van. Felőlem mehetünk. - válaszolt egy hatalmas mosollyal. Végül feltápászkodott a földről felvette a felsőjét, majd megfogta a kezem és elindultunk hazafelé.

Mielőtt beértünk volna a házba megálltam ezzel visszarántva Harryt aki, elég nagy lendülettel ment, ahhoz hogy engem is magával rántson. Szerencsére elég jó egyensúlyom van így meg tudtam állni a lábamon de, láttam Harryt, hogy készenlétben állt, ha netán mégis elveszteném.

- Miért álltál meg? - kérdezte aggódó tekintettel.

- Hát... Nem tudom, hogy most mi van köztünk és, hogy a többieknek mi jön le abból, hogy mi kézen fogva besétálunk a házba, és nem akarom, hogy félreértsenek valamit, ami nincs is és. - Hadartam el gyorsan

Harry csak mosolygott lassan megcsókolt.

- Szerintem nem fognak félre érteni semmit. - Kuncogta el magát majd ismét megragadta a kezem és elindult velem befelé a házba. Mikor kinyitotta az ajtót Savior egyből a karjaimba ugrott. Egyszerűen imádtam azt a kutyát. Annyira aranyos volt. Na és persze nem lehetek elég hálás neki, hogy megmentette a bátyám életét. Harry belépett mögöttem az ajtón majd megfogta a kezem és elindultunk a nappali felé.

Kiléptünk a fel sötét árnyékából, majd megpillantottuk a kanapén ücsörgő lakótársakat. Hirtelen mindenki tekintete ránk szegeződött. A levegő megfagyott. Mindenki döbbenten nézett kivéve Louist és Liamet.

Mintha tudták volna, hogy ez fog történni. Lehet, hogy a vérfarkasoknak látói képességeik is vannak? Tettem fel magamban a kérdést. Mivel nem érkezett rá válasz elkuncogtam magam. Mondjuk, azt várhatom, hogy a fejembe feltett kérdésre válasz is jön. A többiek kissé furán néztek rám miután kitört belőlem a nevetés. Elég idiótának tűnhettem de ez jelen esetben cseppet sem zavart. Miután sikerült abba hagynom a nevetést

Niall felállt és felénk közeledett. Pár méterre állt meg őrlünk és a kezünkre nézett, ami most is össze volt fonódva.

- Ti akkor most együtt vagytok? - Nézett rám kérdően. Én boldogan bólogattam neki egy mosoly keretében. Louis rosszallóan nézet rám de látván milyen boldog vagyok enyhülni látszott szigorú tekintete. Abban a pillanatban a többiek felugrottak a kanapéról és elindultak felénk. Sorba öleltek engem. Először jött Emily utána El majd Zayn Liam és amin meglepődtem még Louis is odajött. Bár utána egy nem várt dolog történt.