Mysterious Life

8. fejezet - Savior.

Sziasztok :) Igaz ,hogy nem volt meg az előző részre az 5 komi de én mégis meghoztam az új részt hátha annak nagyobb sikere lesz :) 4-5 komi után hozom a kövi részt!! És most már tényleg betartom! :) Emelett arra kérlek titeket ,hogy osszátok az oldalt légyszi mert nagyon megcsappant a feliratkozók száma! :/ :) És végül nagyon Boldog Szülinapot a mi drága bandánknak!!!  ONE DIRECTION FOREVER <333333

* Niall szemszöge*

- Niall - szólított meg Sara.

- Mond húgocskám - mosolyodtam el.

- Kérdezhetek valamit? - mondta halkan.

- Persze bármit. - mondtam ismét mosolyogva.

- Hogyan lettél vérfarkas? - bökte ki.

- Ha tényleg tudni szeretnéd, elmondom. - jelentettem ki mosolyogva.

- Nagyon is tudni szeretném. - vágta rá egyből a választ.

- Hát jó.. akkor elmondom. Minden egy éve kezdődött, amikor éppen a Nando's-ból jöttem haza éjjel. Ahogy a sötét utcákon sétáltam hirtelen valaki megragadta a karom és berántott egy sikátorba.

A pénzem és az értékeim kellettek neki. Én nem adtam őket oda, azt hittem majd elmegy, ha megunja, de e helyett kést fogott rám. Megfenyegetett, ha nem adom oda neki, amit kér, megöl engem az egész családommal együtt..

- Add ide a pénzed, hallod!! Különben te és a drágalátós családod nagyon pórul fog járni!!

- Tudod, mit menj a pokolba! - Kiáltottam rá és utána bokán rúgtam. Elkezdtem futni, ahogy a lábaim bírták de ő gyorsabb volt. Elém ugrott és a torkomnál fogva a falhoz lökött. Elkezdett teljes erejéből ütni.

- Ezt akartad te mocskos?? Szereted, ha kínoznak??! - lihegte a nyakamba.

- Eressz el! - üvöltöttem rá de ő csak mégjobban elkezdett ütni. Éreztem, ahogy valami meleg végigfolyik az arcomon le a nyakamon majd a mellkasom felé, veszi az irányt. Vér volt. Az én vérem. A kezem az arcomra helyeztem, hogy megnézzem honnan erednek a vörös cseppek de, a támadóm megszorította a kezem majd a falhoz nyomott ekkor egy erős szúrást, éreztem a hasamban, amire felordítottam. Pokoli érzés volt. Éreztem, ahogy hatalmas kését kirántja belőlem, és ismét belészúrja, ugyancsak felkiáltottam. Ismét kihúzta belőlem az éles tárgyat és láttam, hogy következő célpontként a torkomat nézte ki magának. Ekkor nagyon megrémültem. Féltem, hogy soha többé nem látlak majd. Soha többé nem hallom a nevetésed, hogy soha többé nem látom a mosolygós arcod. Féltem, hogy soha többé nem érzem anya gyengéd ölelését, hogy soha többé nem hallom apa szigorú, féltő szavait. Rettegtem. Mikor a kése felém közelített becsuktam a szemem, becsuktam a szemem és rátok gondoltam. Rátok, a családomra.

A szeretteimre és arra gondoltam, hogy már csak odafentről vigyázhatok rátok mikor hirtelen a semmiből egy hatalmas kutya ugrott a támadómnak és borította azt fel. Én a földre estem mivel minden erőm elszállt és már csak a támadóm szorítása tartott állva. Utolsó erőmmel felemeltem a fejem és láttam, ahogy a támadó minden erejével próbál védekezni a hatalmas állat ellen de, semmit sem tehet. Ahogy láttam a kutyából több helyen is folyt a vér de, a támadóm nem engedte el. Kis idő múlva a támadóm nem mozdult, ne mozdult mivel már nem élt. A kutya megölte. Láttam, ahogy az állat felém, indul. Azt hittem én leszek a következő, hogy engem is meg fog ölni. De e helyett lefeküdt mellém. A teste tele volt erősen vérző sebekkel. Utolsó erőmmel remegve átkaroltam az állatot. Ekkor észrevettem, hogy egy medál lóg a nyakában. Savior… ez ált rajta. Ekkor minden elsötétült, már csak arra emlékszem, hogy valaki felemel és elvisz.

- Savior... - mondtam halkan.

- Ne aggódj rendbe, jön. - hallottam egy ismerős hangot. Louis volt. Ő mentett meg. Emlékszem egy helyre ahova vitt, egy régi elhagyott ház volt.

- Louis, mit csinálsz?! - Kérdeztem tőle nehéz lélegzetvételekkel. Minden egyes apró mozdulattól hatalmas fájdalom nyilallt belém

- Ne aggódj haver rendbe, hozlak. - mondta kedvesen.

- Louis - ismételtem a nevét.

- Igen haver.

- Bízom benned. - mondtam neki mire ő elmosolyodott.

- Nyugi Niall nem lesz semmi gond. - mondta megnyugtatóan. Erre én lehunytam a szemem. Egyszer csak hatalmas szúrást éreztem az oldalamban. Mintha valami megharapott volna. Felordítottam.

Ekkor megszűnt a harapás által okozott fájdalom és a többi is kezdett alább hagyni.

- Most pihenj haver. Meglásd holnapra kutya bajod sem lesz. - Hallottam ismét Louis vékony hangját. Nem értettem ezt az egészet, hogy mit csinált velem, hogy hogyan múlik el a fájdalom...

Másnap mikor felébredtem már egyáltalán nem fájt semmim. Gyorsan felugrottam majd a hasamra pillantottam, ahol előző este a kést döfték belém. Csak két karcolást láttam a helyén, utána kerestem egy tükröt, hogy megnézzem benne az arcom, ami tegnap vértengerbe úszott. Egy karcolás sem volt rajta. Nem értettem, hogy mi történik. Körbenéztem, egyszer csak megláttam a szomszédos szobába Louist

Saviorral.

- Louis! - siettem oda hozzá. - Mi van a Saviorral? - kérdezte aggódva.

- Nagyon rosszul van. - nézett az asztalon fekvő állatra. - De te meg tudod menteni. - mondta miközben oldalra, fordította fejét, hogy a szemembe nézhessen.

- Hogyan? Bármit megteszek! - jelentettem ki. Hiszen neki köszönhetem az életem. Sosem tudom leróni ezt a tartozást neki.

- Add a kezed. - fogta meg a csukóm Louis. Én engedelmeskedtem neki. A csuklómat ráhelyezte Savior lapockájára majd rám nézett. - Most nagyon erősen koncentrálj. Próbáld meg átadni az erődet a kutyának. - mondta.

- De hisz ez lehetetlen. - kételkedtem.

- Csak csináld. - mondta megértően. Hát jó. Egy próbát megér. Gondoltam magamban. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az ereim kidudorodnak az alkaromon majd lilává, válnak. Olyan érzés volt mintha valami áramlana ki a testemből. Ahogy ránéztem Saviorra egyre jobban volt. Nagyon megdöbbentem. Nem értetem, hogyan lehetséges ez. Utána Louis elmagyarázta, hogy mi történt velem és, hogy egy darabig nem láthatlak titeket. Elég nehezen de beletörődtem.

A történet befejezte után átöleltem a pityergő húgomat majd miután kissé megnyugodott közöltem vele, hogy Savior azóta sem ment sehová és mindenhova jön velem. Úgy követ engem, hogy senki se vegye észre.

- Most is itt van? - tette fel a kérdést.

- Igen itt - válaszoltam neki mosolyogva.

*Sara szemszöge*

 Miután Niall fejezte a történetet szorosan magához ölelt. Be kell vallanom nagyon megviselt a történet. Miután kissé megnyugodtam, elmondta, hogy Savior mindenhova követi és ő lett a banda kutyája.

- Most is itt van? - tettem fel a kérdést

- Igen itt - válaszolt egy mosoly keretében.

- Idehívnád? - kérdeztem tőle. Imádom a kutyákat és amúgy is köszönete akartam mondani, hogy megmentette a bátyámat.

- Savior! - kiáltotta el magát. Én elmosolyodtam. Ekkor hirtelen a semmiből előtűnt egy gyönyörű hatalmas Rottweiler.

- Hű ha! - ámultam el. Ekkor Savior odajött hozzám és mancsát a térdemre tette. Én a nyakába borultam és elkezdtem simogatni a hátát. - Köszönöm, hogy megmentetted a bátyámat. - suttogtam neki alig hallhatóan.

Mintha csak értené, mit mondok bólintott egyet majd odament Niallhez aki, szintén megsimogatta.

- Hol szokott aludni? - kérdeztem aggodalmaskodva.

- Általában a ház előtt. - válaszolta Niall.

- Akkor mi lenne, ha most a házba aludna? - vetettem fel az ötletet.

* Savior. Jelentése megmentő. *