11. fejezet - Mi van köztünk?

Sziasztok:) Meghoztam a kövi rész :) Mivel ilyen gyorsan komiztok arra gondoltam, hogy nem lesz komi határ feltéve ha továbbra is komiztok egypáran :) Szóval HAJRÁ! :) :D Jó olvasást :) 

- Felőlem mehetünk. - válaszoltam. Most egy kis séta mit árthat? Harry látszólag nagyon örült neki, hogy végre sikerült rávennie valamire. Egy győzedelmes mosollyal az arcán indult el kifelé az ajtómon. Én is feltápászkodtam majd elindultam utána. Leértünk a nappaliba majd az ajtó felé ettük az irányt. Mindenki a szokott helyén volt. Liam, Louis, Zayn a lányokkal a nappaliban Niall pedig a konyhában. Elég furcsán néztek, amikor Harry kinyitotta nekem az ajtót majd mind ketten kisétáltunk rajta.  Hosszú ideig sétáltunk, míg nem egy parthoz értünk. Még sosem jártam ott de gyönyörű volt. Egy aprócska kikövezett út volt közepén mellette két oldalt fasor húzódott és elszórva rengetek virág pompázott. Az egyik szélén egy aprócska patak húzódott, amit egy kis híd ölelt át. Varázslatos volt. Harry meg fogta a kezem majd elkezdett húzni a patak felé. A partról pár méterre megállt majd leült a fűbe. Rám nézett mintha azt akarná, hogy üljek mellé.

- De Harry a ruhám. - mondtam kissé felkuncogva. Nem lett volna szerencsés egy hófehér ruhába a zöld, harmatos fűbe ülni. Ekkor Harry levette a melegítőét majd maga, mellé leterítette a földre. Én engedelmesen leültem mellé.

Egy idő után éreztem, hogy Harry át karolja a derekamat hátulról majd előröl és kezeit összekulcsolva közelebb, húz magához. Én nem nagyon elleneztem vele így hát neki dőltem. Ahogy így ültünk néhány rajongó megtalált minket. Közös képet és autógrammot kértek Harrytől sőt volt, aki tőlem is. Néhányan gratuláltak nekünk páran eddig szúrós szemekkel néztek ránk. Miután elmentek Harry látta, hogy valami nincs rendben nálam, így hát szorosan magához ölelt és a fülemhez hajolt.

- Mi a baj? - suttogta.

- Láttad, hogy néztek rám? Úgy, mint akit nyomban megölnek. - mondtam szomorkás hangon.

- Ne aggódj miattuk. Majd megbékélnek. Hidd el Eleanornak sincs könnyű dolga. - mondta mosolyogva majd egy apró puszit nyomott a homlokomra. Mikor kimondta, hogy Eleanornak sincs könnyű dolga eszembe jutott Emily. Ő Liammel van együtt. Vajon őt hogyan fogadták a rajongók? Miközben azon töprengtem más ismét a földön ültünk.

- Ne aggódj én mindentől, megvédelek. - Hajolt közel hozzám Harry.

- Nem lehetsz ott mindenhol. - válaszoltam neki.

- Ha bármi bajod van, csak sikíts! Én a világ másik feléről is meghallom, és azonnal rohanok hozzád. - suttogta a fülembe. Először azt hittem, hogy csak viccel de mikor rá néztem a tekintete komoly volt. Hosszú ideig ültünk némán így, egymás tekintetét fürkészve. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy Harry egyre közelít hozzám néha-néha egy rövid időre megállt várva a reakciómat, de látván, hogy engedek neki egy kisebb lendülettel lassan megcsókolt. Miután ajkaink elváltak egymástól kissé eltávolodott és kiskutya szemekkel nézve várta valamire így hát gondoltam egyet és a hátára löktem, majd ráfeküdtem a mellkasára.

Ő óvatosan átkarolt majd néma csendben feküdtünk így egy darabig.

*Harry szemszöge*

Azért választotta ezt a parkot, mert itt elég kevés az ember tekintve, hogy igen messze van a várostól. Én mindig is szerettem ide kijárni. Gyönyörű hely. Erről mindig eszembe jutott, amikor életemben először voltam kórházban.

Nem tudtom felkelni az ágyból de a szomszédos ágyon egy öreg bácsi feküdt, aki mellett az ablak volt. Látván, hogy nagyon vágyok ki a természetbe mindig mesélt, az ablak melletti parkról, a csodaszép virágokról, a zölden pompázó fákról és a kis patakról, ami a park egyik oldalán folyik. Mesélt a kis madarakról, akik egymást kergetik és mesélt a pillangókról, ahogy vidáman repkednek. Egyszer egy napon a bácsi szívrohamot kapott.

Belehalt. Mikor a nővér éppen az ágyát tette megkértem, hogy had álljak fel én nézzek ki az ablakon. A nővér segítségével nagy nehezen felálltam és odamentem az ablakhoz. Legnagyobb megdöbbenésemre az ablakon kinézve nem láttam mást, mint a szomszédos épület kőfalát. Nem értettem, hová tűnt a gyönyörű kert, amiről mindig mesélt nekem a bácsi. Megkérdeztem a nővért neki is elmesélve, hogy miket mesélt a bácsi.

Erre a nővér annyit mondott: " A Bácsi vak volt." A képzeletének semmi sem szabott határt. Így hát, amikor észrevette, hogy mennyire vágyom a természetbe megalkotott egy csodálatos parkot. Miután kikerültem a kórházból úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni és megnézek néhány parkot, majd kiválasztom a legszebbet, és ha tehetem, ki megyek oda a bácsi emlékére, aki az életet tartotta bennem. Majd ráakadtam erre a parkra és most itt ülök a leggyönyörűbb lánnyal, akit valaha láttam. Mint mindenhol a rajongók most is megtaláltak minket. Én most, is mint mindig kedvesen fogadtam őket. Volt, aki még Saratól is kért képet meg aláírást. Ennek nagyon örültem. De sajnos volt olyan is, aki elég csúnyán nézett rá és halk megjegyzéseket is tett. Miután sikerült megnyugtatnom Sarat egy ideig csak ültünk egymás mellet egymásszemét fürkészve. Ahogy a tekintetét fürkésztem ara gondoltam micsoda kincs ő nekem. Nem tudom, mi lenne, ha elveszíteném. De borzasztóan féltem az ellenségektől, ha rájönnek, hogy fontos nekem bele sem merek gondolni, mi történhet.

De amikorra visszatértem a valóságba Sara gyönyörű szemeit látván nem tudtam mit kezdeni magammal. Úgy éreztem, meg kell tennem. "Gyerünk Styles most vagy soha." Bíztattam magam. Egyre közelebb hajoltam hozzá a szemeit fürkészve vártam a reakcióját, hogy most felpofoz, vagy viszonozza a közeledésem. Ő egyiket sem tette így hát gondoltam megcsókolom miután ajkaink elváltak, kissé eltávolodtam tőle és vártam, hogy mit reagál. Ekkor a hátamra lökött majd a mellkasomra feküdt. Nagyon jó érzés volt hallani a színének apró dobbanásait.. Hosszú ideig feküdtünk így némán, mozdulatlanul.

*Sara szemszöge*

Egy idő után feltápászkodtam Harry mellkasáról majd gondoltam, szólok neki is, hogy álljon fel és induljunk haza, hiszen már órák óta itt vagyunk. Mikor Harryre néztem ő kissé felemelte a fejét majd mosolyogva rám nézett. Én némán ültem mellette egy halvány mosollyal az arcomon. Ő hirtelen felemelkedett és ismét megcsókolt, mire én elmosolyodtam, ezután ő is felült majd a szemembe nézett.

- Mehetünk Harry? Én még ma megyek Emilyékkel a városba. - mondtam kis sürgetés képen Harrynek.

- Rendben van. Felőlem mehetünk. - válaszolt egy hatalmas mosollyal. Végül feltápászkodott a földről felvette a felsőjét, majd megfogta a kezem és elindultunk hazafelé.

Mielőtt beértünk volna a házba megálltam ezzel visszarántva Harryt aki, elég nagy lendülettel ment, ahhoz hogy engem is magával rántson. Szerencsére elég jó egyensúlyom van így meg tudtam állni a lábamon de, láttam Harryt, hogy készenlétben állt, ha netán mégis elveszteném.

- Miért álltál meg? - kérdezte aggódó tekintettel.

- Hát... Nem tudom, hogy most mi van köztünk és, hogy a többieknek mi jön le abból, hogy mi kézen fogva besétálunk a házba, és nem akarom, hogy félreértsenek valamit, ami nincs is és. - Hadartam el gyorsan

Harry csak mosolygott lassan megcsókolt.

- Szerintem nem fognak félre érteni semmit. - Kuncogta el magát majd ismét megragadta a kezem és elindult velem befelé a házba. Mikor kinyitotta az ajtót Savior egyből a karjaimba ugrott. Egyszerűen imádtam azt a kutyát. Annyira aranyos volt. Na és persze nem lehetek elég hálás neki, hogy megmentette a bátyám életét. Harry belépett mögöttem az ajtón majd megfogta a kezem és elindultunk a nappali felé.

Kiléptünk a fel sötét árnyékából, majd megpillantottuk a kanapén ücsörgő lakótársakat. Hirtelen mindenki tekintete ránk szegeződött. A levegő megfagyott. Mindenki döbbenten nézett kivéve Louist és Liamet.

Mintha tudták volna, hogy ez fog történni. Lehet, hogy a vérfarkasoknak látói képességeik is vannak? Tettem fel magamban a kérdést. Mivel nem érkezett rá válasz elkuncogtam magam. Mondjuk, azt várhatom, hogy a fejembe feltett kérdésre válasz is jön. A többiek kissé furán néztek rám miután kitört belőlem a nevetés. Elég idiótának tűnhettem de ez jelen esetben cseppet sem zavart. Miután sikerült abba hagynom a nevetést

Niall felállt és felénk közeledett. Pár méterre állt meg őrlünk és a kezünkre nézett, ami most is össze volt fonódva.

- Ti akkor most együtt vagytok? - Nézett rám kérdően. Én boldogan bólogattam neki egy mosoly keretében. Louis rosszallóan nézet rám de látván milyen boldog vagyok enyhülni látszott szigorú tekintete. Abban a pillanatban a többiek felugrottak a kanapéról és elindultak felénk. Sorba öleltek engem. Először jött Emily utána El majd Zayn Liam és amin meglepődtem még Louis is odajött. Bár utána egy nem várt dolog történt.

10. fejezet - Valami emberit

Sziasztok :D Hát nem hittem ,hogy ilyen hamar meglesz a 4 komi de nagyon örülök neki! :D 

Most is ugyan úgy 4-5 komi a határ bár most jobban örülnék 5 kominak :) Aki olvassa a blogot ara kérem ,hogy iratkozzon fel! :) FIGYELEM: Néhány jelenet egy sorozatból a Teen Wolf-ból származik!! :) Jó olvasást :) 

Másnap reggel a madarak ébresztettek. Ez azt jelenti, hogy a mai nap csodás időnek örvendhetünk itt a szeles Londonban. Lassacskán kinyitottam a szemem majd nehéz, komótos léptekkel igyekeztem a fürdőszoba felé, hogy elvégezzem reggeli teendőimet. Már végeztem az arcom mosásával és éppen felemeltem a fejem, hogy a törölközőért nyúljak mikor gondoltam egyet és letöröltem a párát a tükörről. Nagyon megrémültem.

Egy alakot láttam magam mögött, egy magas göndör hajú fiú alakját. Harry állt mögöttem. Döbbentem fordultam meg, hogy vajon mit akarhat.

- Harry! Mégis mi a fészkes fenét keresel itt? - kiáltottam rá rémülten.

- Jó reggelt Sara. Csak látni akartalak. - mondta kissé szemrehányóan, hogy nem köszöntöttem a Nap felkelése alkalmából. Az ég szerelmére! Halálra rémített, nem volt időm átnézni az udvariassági szabálykönyvet.

- Jó reggelt Harry. Ha látni akarsz, nézegesd a fényképem a nappaliban, ugyan is én nem akarlak látni a történtek után. - vágtam a fejéhez az elmúlt pár nap történését majd elindultam kifelé a fürdőből. Abban a pillanatban mikor megjelent mögöttem elszállt a haragom nagy része és legszívesebben a karjai közé omlottam volna de, a büszkeségem és a józan eszem azt nem engedte. A ruhásszekrény felé véve az irányt azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel ezen a különösen meleg napon. Egy kis ideig dúrkáltam a szekrényben majd megtaláltam a tökéletes ruhát. Egy fehér mini egybe ruhát vettem fel egy egyszerű

Farmermellénnyel.

Úgy terveztem ,hogy ma kimegyek kicsit  városba, és magammal viszem Emilyt és Elenort. Ez remek alkalom lenne, hogy egy kicsit összeismerkedjünk El-lel. A ruháimat a kezembe fogva indultam el a fürdőszoba felé melynek ajtajában Harry állt egy mosollyal az arcán.

- Kimennél, kérlek? Szeretnék felöltözni. - mondtam neki semleges hangon. Látszott rajta, hogy nem tetszett neki hogy nem sikerült kiváltana belőlem semmilyen érzelmet.

- Nem maradhatnék bent? - kérdezte azzal a gyönyörű mosollyal az arcán.

- Nem. - mondtam ismét unott hangon. Látván, hogy nem sikerült a terve miszerint megnéz öltözködés, közben fogta magát és arrébb állt az ajtóból. Én diadalmas arccal léptem át a küszöböt és zártam magamra az ajtót.

Mikor átöltöztem és kiléptem a fürdőszobából Harry az ágyamon ült és tátott szájjal bámult engem.

- Gyönyörű vagy. - mondta csillogó smaragdzöld szemekkel. Bevallom eléggé zavarba hozott, mert kissé elpirultam, mire ő győztes mosollyal az arcán állt fel az eddig elfoglalt helyéről majd közelített felém.

Csupán néhány centire állt meg tőlem majd a szemembe nézett. Éreztem kezeit a derekamon majd közelebb jött csökkentve azt a pár centi távolságot is, ami még volt köztünk. Tudtam, tudtam, hogy el kellett volna löknöm magamtól, de abban a percben képtelen voltam rá. Éreztem, ahogy odahajol a fülemhez, éreztem, ahogy veszi a levegőt, majd kifúja. Éreztem minden apró mozdulatát.

- Sara. Ne haragudj rám. Sosem tudnálak szándékosan bántani. Csak meg akarlak védeni. - Suttogta halkan a fülembe.

- Akkor miért? Miért okozol nekem mindig fájdalmat? - kérdeztem tőle nyöszörögve, hisz már a sírás kerülgetett.

- Félek. - mondta ki halkan majd elhajolt fülemtől, és kezeit levette a derekamról. - Félek, hogy ha közel engedlek magamhoz, elveszítlek. Félek, hogy ha meglátják milyen fontos is vagy nekem az ellenségeim rajtad, keresztül próbálnak megzsarolni engem. - mondta féltő hangon.

- Megzsarolni? Mégis hogyan? - néztem rá kérdő, könnyes szemekkel.

- Százféle módon is akár. Hallottam már olyanról, hogy elrabolták egy fajtársam emberi szerelmét és megkínozták a fiú szeme láttára meg olyat, hogy a lányt darabokban küldték vissza a párjának, de még olyanról is, hogy megharapták. - fejezte be halkan.

- Átváltozott? - tetem fel ismét a kérdésem.

- Át kellett volna. - motyogta.

- Akkor mégis mi történt? - kérdeztem kíváncsian. Nem értettem. Minden olyan zavaros volt. Megharapták, de nem változott át. Akkor mégis mi történhetett. Hirtelen lépteket hallottam. Körbenéztem, hogy kiderítsem kitől, származnak a zajok. Legnagyobb megdöbbenésemre az ajtófélfánál egy alakot véltem felfedezni.

- Belehalt. - Mondta halkan az ismerős alak. De mikor kilépett az árnyékból legnagyobb megdöbbenésemre az alak tulajdonosa nem volt más mit Louis.

- Hogyan? - kérdetem.

- Ha megharap egy vérfarkas, két lehetőség van. Általában átváltozol, de van, hogy belehalsz. A lány hiába volt életerős és fiatal, neki nem ezt szánta a sors. A barátja mindent megpróbált a megmentése érdekében, de túl késő volt. Már megharapták. A fiú felemelte a lányt és egy csendes helyre vitte. A lány borzalmasan szenvedett ám a fiú nem tudott mit tenni csak enyhíteni tudta a fájdalmát. Pedig mindent megpróbált.

Mindennél és mindenkinél jobban szerette a lányt. Hosszú gyötrelme órákig ült a földön a lány a fiú karjai között borzalmas szenvedések között néma csendben, mígnem egyszer a fiú bocsánatot kért a lánytól.

A lány azt felelte, hogy tudta. Tudta hogy micsoda. Jobban látott, jobban hallott mint bárki más. Jobbak voltak a reflexei. A lány kimondta azt a szót, amit a fiú minden erejével próbált eltitkolni előle. "Tudtam, hogy vérfarkas vagy. " Hagyták el a szavak a lány száját. Ekkor a fiú döbbenten nézett majd megkérdezte. "Tudtad, hogy mi vagyok, és mégis kedveltél?". "Szerettelek." Hangzott a lány szájából a válasz. Ekkor a fiú arcán legördült egy könnycsepp majd utojára megcsókolta szerelmét. " Kérlek, segíts" kérlelte a lány. A fiú már nem bírta tovább visszatartani a könnyeit és zokogásba tört ki. A lány ismételte magát.

"Kérlek, segíts." Nyöszörgött halkan a lány. A fiú nem bírta nézni tovább a szenvedését és a lány kérése szerint segített neki. Enyhítette a lány minden fájdalmát. Megölte a lányt, mert annyira szerette, hogy nem bírta nézni a szenvedését és eleget tett a lány utolsó kérésének. Ekkor a fiú gyönyörű aranysárga szemei átváltoztak csillogó kékké. - Fejezte be a történetet ezzel Louis. Tudtam, tudtam, hogy a fiú ő volt a lány pedig a barátnője. Szóhoz sem jutottam. Tehát ezért olyan amilyen. Nem akarta, hogy mással is az történjen, mint vele. Nem akarta, hogy más is elveszítse a szerelmét, úgy ahogy ő. Szeretetből nem akarta, hogy megtudják kilétüket. Ezek szerint Elenor sem tudja. De várjunk csak. Villámként futott égig az agyamon a kérdés.

- Kékké? Egy vérfarkas kék szemekkel? - mondtam ki akaratlanul a szavakat. Alig hallható voltam de a vérfarkasoknak túl jó a fülük.

- Egy ártatlan élet elvétele belőled is elvesz valamit. Egy darabot a lelkedből. Beárnyékolja, elhomályosítja a valaha oly' ragyogóan aranyló sárgát, hideg acélkékké. - mondta halkan Louis és akkor először, láttam rajta valamit. Valami emberit. Érzéseket.

- De miért tették ezt? Úgy értem miért harapták meg? - tettem fel a kérdést.

- Ismered a skorpió és a teknősbéka meséjét? - válaszolt kérdéssel a kérdésemre Louis.

- Nem ismerem - feleltem.

- A skorpió megkérdezte a békát, hogy átviszi e a folyón.  A béka azt felelte: "Honnan tudjam, hogy nem szúrsz meg?" Erre a skorpió: Miért tenném? Akkor mind ketten megfulladunk." A béka belement.

A folyó közepén a skorpió megszúrta a békát. A béka megkérdezte miért tette hisz' így mindketten meghalnak. A skorpió azt felelte: "Ilyen a természetem." A farkasokba vetett hited mit sem ér, ha lebecsülöd néhányuk természetét. - Miután ezeket, a szavakat kimondta nem bírtam tovább. Odaléptem, hozzá és szorosan magamhoz öleltem miközben a sós könnyek áztatták a pólóját, amik a szememből eredtek. Amin csodálkoztam, éreztem, ahogy Louis kezei körbefogják a hátam, majd megszorítanak. Először éreztem, hogy Louisnak igenis szüksége van a szeretetre. Jobban, mint bárki másnak a világon.  Miután elengedtem Louist láttam a szeme sarkába egy aprócska könnycseppet, vártam, hogy végiggördüljön az arcán de, Louis erős volt és nem engedte szabadjára a sós folyadékot. Sosem hittem volna, hogy Louis valójában ilyen. Olyan dogokat mesélt, amikről nem is álmodtam, hogy valaha is tőle hallom majd. Még egy kis ideig néma csendben álltunk majd Louis fogta magát megfordult és kimet az ajtón. Én leültem Harry mellé az ágyra majd hátra dőltem a ruganyos ágyamra. Harry fölém könyökölt és csak bámult engem. Ahogy láttam őt is, meglepte Louis története. Senki se hinné, hogy Louis emiatt olyan amilyen.

- Nincs kedved elmenni, sétálni? - Vetette fel az ötletet Harry.

9. fejezet - Louisnak van barátnője? 

Sziasztok :) mivel meglett a 5 komi ezért hozam az új részt! :D a kövi ugyan úgy 4-5 komi után jön! Jó olvasást :D

- Benne vagyok! - mondta Niall. - Feltéve, ha a többieket sem zavarja.
- Biztos, hogy nem fogja. - mondtam mosolyogva. - De mi lesz Louissal?? Ha megtudja, hogy tudom bajba, fogsz kerülni! - Aggódtam a bátyám miatt.
- Ne félj! Már tudja, hogy tudod, tudja, hogy Harry elmondta. - mondta Niall.
- Mi lesz most vele? - kérdeztem.
- Megkapja a büntetését. - válaszolt.
- Ugye nem? - kérdeztem rémülten. Féltem, hogy Omega lesz belőle. Igazából nem is tudom, hogy miért féltem ennyire, hiszen átvert.
- Nem ne aggódj! Louis most haragszik Harryre sőt mindannyiunkra, mert ide jöttünk de képtelen lenne minket bántani. - hagyták el a megnyugtató szavak a bátyám ajkait. Én csak bólintottam, hogy felfogtam, amit mondott.
- Savior szobatiszta? - tért vissza kérdésemmel a hős állatra. Mivel a lakásban akarjuk tartani, remélem, hogy az.
- Tudtommal szobatiszta, vagyis hát még nem volt rá panasz. - válaszolt a bátyám. Hatalmas kő esett le a szívemről, hiszen akkor megtarthatjuk és anyuék sem fogak kiakadni.
- Remek! Mivel úgy is nem sokára szülinapom lesz, azt kérem anyuéktól, hogy had tarthassam meg! - Kiáltottam örömömben. Hát igen nem sokára betöltöm a 18. születésnapomat. Igazából nem tervezek nagy felhajtást csak a családommal, akarok lenni, habár úgy néz ki ez nem fog összejönni, hiszen anyuék üzleti úton vannak, és kitudja, mikor jönnek haza.
- Tényleg hugi! Te nemsokára 18 leszel! Egy igazi felnőtt hölgy. - mosolygott Niall. - Na és milyen torta lesz a szülinapi bulidon? - kérdezte csillogó szemekkel.
- Neked még most is csak a kaján jár az eszed?- nevettem el magam.
- Ez nem kaja! Ez desszert! - Jelentette ki durcásan a bátyám. Mire én még jobban elnevetem magam.
- Egyébként az lenne a legegyszerűbb, ha nem is lenne torta. Nem akarok felhajtást!- jelentettem ki a bátyámnak mire ő egy nem tetsző szájhúzással válaszolt nekem, hogy ez így nem lesz jó.
- Tudod mit? - húzott mosolyra a szája. - Majd én elintézem a tortát! Hidd el nagyon finom lesz! Jó érzékem van az ilyenhez! - vetette fel az ötletet egy önelégült mosoly keretében. Mondjuk, meg kell hagyni, ha kajától van szó a bátyám verhetetlen, mint evésben, mint a kaja kiválasztásában.
- Rendben legyen! - mentem bele. A további úton nem igazán beszéltünk csak tőlünk néhány háznyira szólalt meg Niall.
- Sara. - kezdett bele a mondatba és közbe levitte a hangsúlyt. Ez nála sosem jelent jót. - Ne haragudj Emilyire! Ő csak jót akart neked.
- Niall tudom, hogy a bátyám vagy de ez egyelőre az én életem és hálás lennék, ha nem szólnál bele. - tudom kicsit durva volt de, nem szeretem, ha meg akarják mondani, hogy mit tegyek. 18 éves leszek az ég szerelmére! Csak tudom már, hogy kire haragszom meg kire nem!
- Nézd én, nem akarok beleszólni, de Emily tényleg nem akart neked rosszat! Gondold végig… Mindig melletted állt, ha szükséged volt rá! Ő is hibázhat. - be kell vallanom nagyon is igaza volt a bátyámnak.
Rengetek hülyeséget csináltam életem során és Emily mindig itt volt mellettem és támogatott. És ha ő nem lenne most a bátyámmal sem beszélhetnék.
- Igazad van. Ha haza értünk beszélek vele. - Erre Niallnek csak egy hatalmas mosoly volt a válasza. A házunk elé érve egy idegen kocsit véltem felfedezni, Niallre néztem, arca egyáltalán nem tűnt meglepettnek inkább örült. Felmentünk a lépcsőn és kinyitottam az ajtót, hogy be tudjunk jutni a házba. Niallel mind ketten bementünk de Savior megállt a lépcső alján és lefeküdt. Én elengedtem a kilincset és lementem hozzá. Leültem a lépcsőre és elkezdtem hozzábeszélni. Tudom egyesek szerint hülyeség de, én hiszem, hogy értik, amit mondunk.
- Savior. - simítottam végig a hátát mire éreztem, hogy összerezzen majd hatalmas barna szemeit rám, szegezte. - Többé már nem kell kint aludnod. - öleltem át a nyakát. - Most már te is a családunk rész vagy. - keltem fel a lépcsőről és indultam el az ajtó felé. Hátranéztem és láttam, hogy Savior szorosan mögöttem, jön. Elmosolyodtam majd bementem az ajtón. Savior egy kicsit habozott a küszöbnél de végül ő is bejött.
- Sziasztok! - köszöntem hangosan. Mindenki kivétel nélkül a kanapén ült. Sőt mintha egyel többen lettünk, volna a kelleténél.
- Szia Sara! - köszönt mindenki hangosan.
- Had mutassam be Eleanort ő itt Louis barátnője. - vezetett elém a bátyám egy vékony barna hosszú hajú lányt. Ledöbbentem. Louisnak barátnője van? Hiszen olyan undok és beképzelt. Nem tudom kinézni belőle, hogy valakivel is kedves vagy gyengéd.
- Szia Eleanor nagyok, de a barátaim El nek becéznek, szóval szólíts nyugodtan El nek. - mondta kedvesen a lány és felém, nyújtotta a kezét, amit é udvariasan elfogattam.
- Szia Sara vagyok. Nagyon örülök, hogy találkoztunk. - mondtam hatalmas mosollyal az arcomon. Két üdvözlő puszi után leültünk a kanapéra. Eleanor Louis mellé ült mire Louis azonnal átkarolta és a vállára vonva nyomott a fejére egy hatalmas puszit. Bevallom, nagyon meglepődtem, nem hitem, hogy Louis kedves is tud lenni. Én a bátyám mellett foglaltam, helyet és Emilyire szegeztem a tekintetem. Láttam, hogy
Emily is rám méz ezért jól artikulálva elkezdtem tátogni neki.
- Beszélhetnénk? - kérdeztem tőle.
- Persze! - olvasta le a szájáról a választ. Én elindultam majd a lépcső alján megvártam, hogy Emily is kihámozza magát Liam karjaiból és utánam, jöjjön. Felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra.
- Emily nézd. Tudom, hogy te csak jót kartál de ez nekem szörnyen kellemetlen volt. Köztem és Harry között a kapcsolat túl különös ahhoz, hogy bárki is megértse. És ne haragudj nem gondoltam komolyan, amiket a fejedhez vágtam csak nagyon feldühített, hogy a legjobb barátnőm képes volt ilyen kellemetlen helyzetbe hozni. Tudom, hogy ez nem mentség. Nem lett volna szabad ilyeneket mondanom azok után, hogy te mindig kiálltál mellettem. Kérlek, ne haragudj. - Suttogtam a mondat utolsó felét. Emilyt, ahogy engem is a sírás kerülgetett és hiába próbáltam visszatartani nem sikerült. Éreztem, ahogy a szemem megtelik könnyel és egy sós könnycsepp, végiggurul az arcomon. Láttam, hogy Emily is ugyan ezen megy végig, mint én ekkor szorosan átöleltem és éreztem, hogy ő is így tesz.
- Ne haragudj Sara. Nem kellett volna, becsapjalak. Én csak jót akartam, nem akartalak megbántani. - szipogta a barátnőm, miután elengedtük egymást.
- Nem haragszom Emily. - töröltem le a könnyeimet az arcomról, és közben elmosolyodtam. - Na és meséli, mi van Liammel?? - kérdeztem immáron egy hatalmas vigyorral az arcomon. Hiszen a legjobb barátnőmnek barátja van. Erre a kérdésre ő is elmosolyodott.
- Hát mi lenne? Jól megvagyunk. Liam csodálatos srác, minden meg van benne, ami egy lánynak kell! Okos, segítőkész, kedves, helyes és hatalmas szíve van. - Kezdet áradozni a bátyám barátjáról, amit én kitűnő lelkesedéssel hallgattam. Mire befejezte a mesélést már javában éjfél volt így Emily visszament a szobájába, gondolom Liamhez én meg elindultam fürdeni. Nem terveztem nagy fürdést inkább csak egy rövid zuhanyzást. Már épp beszálltam a zuhanyzóba, amikor zajt hallottam. Kidugtam a fejem a zuhanyfüggöny mögül, hogy megkeressem az, aj forrását. Meglepetésemre Zayn állt nekem háttal és valamit nagyon keresett a szennyes kosaramban.
- Zayn!! Te mégis mi az ördögöt művelsz?! - ordítottam rá ijedten, ahogy láttam ő is megijedt, hiszen egy nagy lendülettel felém fordult megfeledtezve arról, hogy egy szál semmiben, a zuhanyzóban állok egy vékonyka függöny takarásában. Miután erre ő is rájött egyből a szeme elé tette a kezét és rák vörös fejjel fordított nekem ismét hátat.
- Sara!! Ömm szia! Hogy érzed magad? - kérdezte zavartan.
- Hogy-hogy érzem magam? Vázolom, épen zuhanyzóm mikor valami örült bekacsázik ide, és hatalmas zajjal elkezd dúrkálni a szennyesemben, mire én kidugom a fejem a függöny mögül, erre meglátom, hogy te vagy az-az örült és mikor rád kiáltok te, megfordulsz! Utána rájössz, hogy a vékonyka függöny mögött teljesen meztelen vagyok, erre visszafordulsz, mire számon kérlek, hogy mit keresel itt jobb, nem jut eszedbe, mint, hogy megkérdezd hogy-hogy vagyok???!!!! - Akadtam ki teljesen nagyon mérges voltam Zaynre! Mégis, hogy képzelte, hogy bejön ide csak úgy és elkezd turkálni a szennyesemben?
 Egyáltalán mit keres?
- Figyu Sara teljesen jogosan akadtál ki! Ne-ne haragudj én, már itt sem vagyok! - nyögte ki nagy nehezen mire kitámolygott és becsapta maga után az ajtót. Remek remélem több meglepetés nem fog érni a mai nap. Végre nyugodtan lezuhanyoztam, majd lefeküdtem az ágyra. Nem kellett sokat várni az álmok csodás világa hamar magával ragadott.

8. fejezet - Savior.

Sziasztok :) Igaz ,hogy nem volt meg az előző részre az 5 komi de én mégis meghoztam az új részt hátha annak nagyobb sikere lesz :) 4-5 komi után hozom a kövi részt!! És most már tényleg betartom! :) Emelett arra kérlek titeket ,hogy osszátok az oldalt légyszi mert nagyon megcsappant a feliratkozók száma! :/ :) És végül nagyon Boldog Szülinapot a mi drága bandánknak!!!  ONE DIRECTION FOREVER <333333

* Niall szemszöge*

- Niall - szólított meg Sara.

- Mond húgocskám - mosolyodtam el.

- Kérdezhetek valamit? - mondta halkan.

- Persze bármit. - mondtam ismét mosolyogva.

- Hogyan lettél vérfarkas? - bökte ki.

- Ha tényleg tudni szeretnéd, elmondom. - jelentettem ki mosolyogva.

- Nagyon is tudni szeretném. - vágta rá egyből a választ.

- Hát jó.. akkor elmondom. Minden egy éve kezdődött, amikor éppen a Nando's-ból jöttem haza éjjel. Ahogy a sötét utcákon sétáltam hirtelen valaki megragadta a karom és berántott egy sikátorba.

A pénzem és az értékeim kellettek neki. Én nem adtam őket oda, azt hittem majd elmegy, ha megunja, de e helyett kést fogott rám. Megfenyegetett, ha nem adom oda neki, amit kér, megöl engem az egész családommal együtt..

- Add ide a pénzed, hallod!! Különben te és a drágalátós családod nagyon pórul fog járni!!

- Tudod, mit menj a pokolba! - Kiáltottam rá és utána bokán rúgtam. Elkezdtem futni, ahogy a lábaim bírták de ő gyorsabb volt. Elém ugrott és a torkomnál fogva a falhoz lökött. Elkezdett teljes erejéből ütni.

- Ezt akartad te mocskos?? Szereted, ha kínoznak??! - lihegte a nyakamba.

- Eressz el! - üvöltöttem rá de ő csak mégjobban elkezdett ütni. Éreztem, ahogy valami meleg végigfolyik az arcomon le a nyakamon majd a mellkasom felé, veszi az irányt. Vér volt. Az én vérem. A kezem az arcomra helyeztem, hogy megnézzem honnan erednek a vörös cseppek de, a támadóm megszorította a kezem majd a falhoz nyomott ekkor egy erős szúrást, éreztem a hasamban, amire felordítottam. Pokoli érzés volt. Éreztem, ahogy hatalmas kését kirántja belőlem, és ismét belészúrja, ugyancsak felkiáltottam. Ismét kihúzta belőlem az éles tárgyat és láttam, hogy következő célpontként a torkomat nézte ki magának. Ekkor nagyon megrémültem. Féltem, hogy soha többé nem látlak majd. Soha többé nem hallom a nevetésed, hogy soha többé nem látom a mosolygós arcod. Féltem, hogy soha többé nem érzem anya gyengéd ölelését, hogy soha többé nem hallom apa szigorú, féltő szavait. Rettegtem. Mikor a kése felém közelített becsuktam a szemem, becsuktam a szemem és rátok gondoltam. Rátok, a családomra.

A szeretteimre és arra gondoltam, hogy már csak odafentről vigyázhatok rátok mikor hirtelen a semmiből egy hatalmas kutya ugrott a támadómnak és borította azt fel. Én a földre estem mivel minden erőm elszállt és már csak a támadóm szorítása tartott állva. Utolsó erőmmel felemeltem a fejem és láttam, ahogy a támadó minden erejével próbál védekezni a hatalmas állat ellen de, semmit sem tehet. Ahogy láttam a kutyából több helyen is folyt a vér de, a támadóm nem engedte el. Kis idő múlva a támadóm nem mozdult, ne mozdult mivel már nem élt. A kutya megölte. Láttam, ahogy az állat felém, indul. Azt hittem én leszek a következő, hogy engem is meg fog ölni. De e helyett lefeküdt mellém. A teste tele volt erősen vérző sebekkel. Utolsó erőmmel remegve átkaroltam az állatot. Ekkor észrevettem, hogy egy medál lóg a nyakában. Savior… ez ált rajta. Ekkor minden elsötétült, már csak arra emlékszem, hogy valaki felemel és elvisz.

- Savior... - mondtam halkan.

- Ne aggódj rendbe, jön. - hallottam egy ismerős hangot. Louis volt. Ő mentett meg. Emlékszem egy helyre ahova vitt, egy régi elhagyott ház volt.

- Louis, mit csinálsz?! - Kérdeztem tőle nehéz lélegzetvételekkel. Minden egyes apró mozdulattól hatalmas fájdalom nyilallt belém

- Ne aggódj haver rendbe, hozlak. - mondta kedvesen.

- Louis - ismételtem a nevét.

- Igen haver.

- Bízom benned. - mondtam neki mire ő elmosolyodott.

- Nyugi Niall nem lesz semmi gond. - mondta megnyugtatóan. Erre én lehunytam a szemem. Egyszer csak hatalmas szúrást éreztem az oldalamban. Mintha valami megharapott volna. Felordítottam.

Ekkor megszűnt a harapás által okozott fájdalom és a többi is kezdett alább hagyni.

- Most pihenj haver. Meglásd holnapra kutya bajod sem lesz. - Hallottam ismét Louis vékony hangját. Nem értettem ezt az egészet, hogy mit csinált velem, hogy hogyan múlik el a fájdalom...

Másnap mikor felébredtem már egyáltalán nem fájt semmim. Gyorsan felugrottam majd a hasamra pillantottam, ahol előző este a kést döfték belém. Csak két karcolást láttam a helyén, utána kerestem egy tükröt, hogy megnézzem benne az arcom, ami tegnap vértengerbe úszott. Egy karcolás sem volt rajta. Nem értettem, hogy mi történik. Körbenéztem, egyszer csak megláttam a szomszédos szobába Louist

Saviorral.

- Louis! - siettem oda hozzá. - Mi van a Saviorral? - kérdezte aggódva.

- Nagyon rosszul van. - nézett az asztalon fekvő állatra. - De te meg tudod menteni. - mondta miközben oldalra, fordította fejét, hogy a szemembe nézhessen.

- Hogyan? Bármit megteszek! - jelentettem ki. Hiszen neki köszönhetem az életem. Sosem tudom leróni ezt a tartozást neki.

- Add a kezed. - fogta meg a csukóm Louis. Én engedelmeskedtem neki. A csuklómat ráhelyezte Savior lapockájára majd rám nézett. - Most nagyon erősen koncentrálj. Próbáld meg átadni az erődet a kutyának. - mondta.

- De hisz ez lehetetlen. - kételkedtem.

- Csak csináld. - mondta megértően. Hát jó. Egy próbát megér. Gondoltam magamban. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az ereim kidudorodnak az alkaromon majd lilává, válnak. Olyan érzés volt mintha valami áramlana ki a testemből. Ahogy ránéztem Saviorra egyre jobban volt. Nagyon megdöbbentem. Nem értetem, hogyan lehetséges ez. Utána Louis elmagyarázta, hogy mi történt velem és, hogy egy darabig nem láthatlak titeket. Elég nehezen de beletörődtem.

A történet befejezte után átöleltem a pityergő húgomat majd miután kissé megnyugodott közöltem vele, hogy Savior azóta sem ment sehová és mindenhova jön velem. Úgy követ engem, hogy senki se vegye észre.

- Most is itt van? - tette fel a kérdést.

- Igen itt - válaszoltam neki mosolyogva.

*Sara szemszöge*

 Miután Niall fejezte a történetet szorosan magához ölelt. Be kell vallanom nagyon megviselt a történet. Miután kissé megnyugodtam, elmondta, hogy Savior mindenhova követi és ő lett a banda kutyája.

- Most is itt van? - tettem fel a kérdést

- Igen itt - válaszolt egy mosoly keretében.

- Idehívnád? - kérdeztem tőle. Imádom a kutyákat és amúgy is köszönete akartam mondani, hogy megmentette a bátyámat.

- Savior! - kiáltotta el magát. Én elmosolyodtam. Ekkor hirtelen a semmiből előtűnt egy gyönyörű hatalmas Rottweiler.

- Hű ha! - ámultam el. Ekkor Savior odajött hozzám és mancsát a térdemre tette. Én a nyakába borultam és elkezdtem simogatni a hátát. - Köszönöm, hogy megmentetted a bátyámat. - suttogtam neki alig hallhatóan.

Mintha csak értené, mit mondok bólintott egyet majd odament Niallhez aki, szintén megsimogatta.

- Hol szokott aludni? - kérdeztem aggodalmaskodva.

- Általában a ház előtt. - válaszolta Niall.

- Akkor mi lenne, ha most a házba aludna? - vetettem fel az ötletet.

* Savior. Jelentése megmentő. *

7. fejezet - Pont, mint rég...

Sziasztok :) Nagyon örülök ,hogy összejött az 5 komi az előző részre ezért meghoztam az új részt ugyanúgy 5 komi után hozom a kövit :) 

Remélem tetszeni fog :) Jó olvasást :) 

- Ez a beszéd! - kiáltott fel. - Akkor indulás. Milyest ezt kimondta már adta is a gyújtást a fekete démonjára. Nekem sem kellett több felkaptam a sisakom, gyújtást adtam az én kicsikémre majd mellégurultam.

Másodpercre pontosan egyszerre indultunk el és kb. fél órán, keresztül motoroztunk, míg végül a házunktól nem messze elkezdett lassítani előttem a titokzatos motoros. Én lassan mellégurulok és felemelem a sisakom.

- Miért álltál meg? - kérdeztem tőle. Erre a kérdésemre nem adott választ csak a dzsekije első zsebéből elővett egy tollat és egy papírt ráírta a számát majd átnyújtotta nekem.

- Hívj fel, ha bármikor motorozni támad kedved. - nyomta a kezembe a papír darabkát.

- Úgy lesz.  - mondtam neki mosolyogva és eltettem a fecnit. Ekkor ő megfordult és egy szempillantás alatt elindult. Olyan gyorsan mert, hogy néhány másodperc múlva már a látókörömből is kiért.

Ekkor a visszanyomva a fejemre a sisakot én is elindultam haza. Már javában 4 óra körül lehetett és kezdtem kissé megéhezni. Igaz megálltam enni egy keveset valamelyik gyors kajáldában de az nem most volt.

Mikor a házunk elé értem és kinyitottam az ajtót Emily Liam ölében ülve a t-t nézte Zayn a szomszédos kanapén Louissal beszélgetett Niall pedig a konyhában volt. Harryt ismét nem láttam sehol...

Ami bevallom nem volt valami meglepő.

- Arrébb mennél végre? - Szólalt meg egy igen bunkó rekedtes hang mögöttem.

- Kedvesebben nem lehetnek?! - kaptam fel a vizet és fordultam hátra Harryhez. Erre ő csak megforgatta a szemét és ellökve engem az újából bement a házba. Eközben a többiek csak feszülten figyeltek minket.

- Ez mégis mi volt? - jött oda hozzám Emily Liam öléből kiszállva.

- Semmi különös. Csak Harry... - akadt el a hangom - muszáj ezt itt megbeszélnünk?? Menjünk fel a szobámba.

- Nos mesélj mi történt. - kezdett faggatózni Emily.

- Hát tudod... - akadt el ismét a hangom. Nem tudtam, hogy el e mondhatom neki a történteket. Tudom, hogy a legjobb barátnőm de elég sok dolog történt, szóval ara jutottam, hogy csak egy részét osztom meg vele. - Harry tegnap éjjel bejött a szobámba. - kezdtem bele nagy nehezen a mondatba. Féltem, hogy Emily mit fog reagálni és netán elkezd kombinálni, de ahogy a szemébe néztem ez őt, egyáltalán nem lepte meg. Sőt inkább lesütötte a fejét és a tarkójához nyúlt. Ezt akkor teszi, amikor valamit elhallgat előlem. - Te tudtad. - mondtam neki halkan. - Tudtad, hogy

Harry nálam járt tegnap este és hogy megmutatta a pendrivet. De honnan.. - folytattam volna a mondatot, de Emily közbe szólt.

- Én küldtem Harryt magától sosem ment volna. A pendrive meg nem valódi. Én találtam ki egy régi filmből való. - Ledöbbentem. Nem hittem volna, hogy Emily képes ilyenre. - Ne haragudj. Nem akartalak becsapni.

 Tudtam, hogy Harry magától sosem merné megtenni ezt a lépést. Nem hittem, hogy ez lesz a vége. De mi is lett a vége??

- Hogy tehetted? Átvertél te is és Harry is!! Harry gyűlöl engem és most már én is őt! - Kiáltottam rá. Már azt sem tudtam, hogy mi volt igaz abból, amit Harry nekem mesélt.

- Sajnálom. Én nem... Én nem... - törtek ki a szeméből a könnyek, amik végiggördültek az arcán.

- Te nem az én legjobb barátnőm vagy... Mert ő sosem tett volna ilyet velem. Sosem vert volna át. Te már nem ő vagy... Igazából azt sem tudom, hogy ki vagy... - mondtam és is a könnyeimmel küszködve majd kirohantam a szobába le a lépcsőn és az előszobába a kényelmes melegítőfeslőmért nyúlva ki az ajtón London szeles utcáira. A kapucnit a fejemre húzva indultam el a rohanó Londoni utcákon egy közeli játszótér felé ahová régen mindig a bátyámmal jártunk ki. Leültem az egyik hintába és néztem a játszó gyerekeket. Egyszer csak egy testvérpáron akadt meg a tekintetem amint egymást kergetve játszották az egykori kedven játékomat. A bújócskát. Ahogy figyeltem őket egyszer csak a kislány megbotlott egy fadarabban és elesett. A kisfiú odatérdelt mellé majd miután meggyőződött róla hogy nincs nagyobb baja az ijedségen, kívül felsegítette, majd szorosan magához ölelte.

~ Sara ne aggódj nincs semmi baj.. - szólt a kisfiú. De a kislány csak tovább sírt. - Nem lesz semmi baj én, itt vagyok neked. Mindig itt leszek. Sosem hagylak el. - folytatta a kisfiú.

- Ígéred Niall? - kérdezte szipogva a kislány.

- Ígérem válaszolta a kisfiú. - a kislány elmosolyodott majd egy puszit nyomott a fiú arcára és folytatták a játékot. ~

Ekkor könnyek szöktem a szemembe és nem bírtam visszatartani a sírást. Abban a pillanatban nem érdekelt, hogy ki lát vagy ki nem csak sírtam... Sírtam szüntelenül.  Már egy ideje áztatták a sós

Könnyek az arcomat és a szememet, amikor valaki hátulról megfogta a vállam, minek következtében azonnal megfordultam de a sírásom szakadatlan volt.

- Sara! - kiáltott fel Niall. - Miért sírsz? - én csak megráztam a fejem.

- Sara ne aggódj nincs semmi baj. - Mondta Niall de, én nem tudtam abbahagyni a sírást, és csak zokogtam. Pont úgy, mint évekkel ezelőtt. - Nem lesz semmi baj, most már itt vagyok.

- Megígérted Niall. megígérted - nyögdécseltem nagy nehezen a szavakat. - Megígérted, hogy sosem hagysz el de, itt hagytál. Évekig semmit sem tudtam rólad.

- Sara, sosem hagytalak el. Mindig itt voltam... Itt voltam veled idebent - tette a kezét a szívemre. - Tudom nehéz elhinni de, amikor tehettem, meglátogathatlak, de az volt a kikötés, hogy te ne láthatsz engem. Mindig veled voltam.  Mindig megvédtelek mindentől. Tudod milyen nehéz volt megállni, hogy ne szólítsalak meg? Hogy ne fussak utánad és öleljelek át?

De nem tehettem... Tudom ez nem mentség és tudom, hogy sosem voltam jó testvér de remélem, egyszer megbocsátasz. Sara én... Én nagyon szeretlek. Ha valami baj történne veled én nem is, tudom, mit tennék. - Ezeknél, a szavaknál már neki is javában áztatták a könnyek az arcát.

- Hiszek neked. Niall lehet, hogy van tökéletes báty, de nekem nem kell. Nekem egy Nando's-os éjjelevő bolond szőke báty kell. Az pedig te vagy, csak is te. És nekem te vagy a tökéletes báty, még ha nem is voltál mellettem állandóan, de amikor kellettél, ott voltál és vigyáztál rám, még ha ezt nem is vettem észre mindig. És én is szeretlek Niall. - hangzottak a szavak halkan ajkaimból, de már nem sírtam, inkább örültem, hogy Niall megint velem van, ilyenkor nem érdekel se Emily se Harry se senki. - Niall! Ugye sosem hagysz el?

- Ígérem. - mondta ki azt a szót, amitől ismét könnyek szöktek a szemembe, de most nem a szomorúságtól. Ezek most örömkönnyek voltak, amiket eddig csak Niall tudott kicsalni fogságukból.

Még egy jó darabig ültünk a parkban a hintákon közben Niallt "megtámadta" néhány rajongója, akik képet és autogramot kérek tőle, és ami meglepett néhányan tőlem is. Nagyon kedvesek, aranyosak voltak.

Most már értem, hogy miért szeretik ezt annyira csinálni a fiúk.

- Niall kezd sötétedni. Nem kéne mennünk? - kérdeztem a szomszédos hintán ülő bátyámtól.

- Miért kéne menünk? - kérdezte értetlenül.

- Tudod... Karmok, fogak, arcszőrzet, színváltós szem, nem szeretnék áldozatokat pláne nem itt. - mondtam, hogy egyértelművé váljon neki, hogy tudom a titkukat.

- Tehát Harry elmesélte. - ejtet meg egy kényszer mosolyt.

- Honnan tudtad, hogy Harry volt. - kérdeztem döbbenten.

- Nem tudtam de, most már tudom. - kuncogott fel. Mire én egy hatalmasat löktem rajta majd én is, elnevettem magam. Elfelejtettem, hogy a bátyám remek módon tud blöffölni.

- Na de most komolyan mennünk kéne nem? - kérdeztem rá ismét.

- Ne aggódj rám csak a telihold veszélyes. - mosolyodott el.

- Hogy - hogy? Te csak ilyen teliholdas farsakk vagy? - kérdeztem értetlenül, mire ő felnevetett.

- Nem. A többi hold csak az újoncokra veszélyes én már kb. egy éve, vagyok vérfarkas. Tehát én már kordába tudom tartani a képességem. - mondta miközben átkarolt a vállamnál, míg én az oldalát fogtam és így sétáltunk a csillagos ég alatt, pont, mint régen...

6. fejezet - A titokzatos motoros

Sziasztok :) Meghoztam a kövi részt!! :) Igaz nem lett meg az 5 komi a bejegyzéshez de az nem baj, hiszen nem rég indult a blog. :) most is megpróbálkozunk az 5-6 komival de ha nem megy 4 komi után is hozom a kövi részt :) A FEJLÉCET NAGYON KÖSZÖNÖM Bo <3nak :) 

jó olvasást :) 

- Sejtettem, hogy ezt fogod kérdezni. - mosolyodott el. - Tudod a vérfarkasokat három csoportba, osszuk Alpha, Béta, és Omega. A vérfarkasok is, ahogy a farkasok falkákban vannak. A falkavezér az Alpha, a többiek a Béták. Az Omega az farkas aki nem tartozik falkába vagy száműzték. Az Omegák közül nagyon ritka az, aki túléli. Mivel a vérfarkasok nagyon gyorsan regenerálónak ezért az Omegákat úgy végzik ki, hogy kettévágják őket
- Tehát a lány egy Omega volt? - kérdeztem meg az egyértelműt.
- Igen. - válaszolt Harry
- De ha száműzték, miért nem keres egy másik falkát? - kérdeztem
- Azért mert ha egy Alpha megharapja, akkor te már az ő falkájába tartozol. Ha egy másik falkába akarsz kerülni meg fognak ölni. - közölte a számomra megdöbbentő tényt.
- Nálatok Louis az Alpha? - kérdeztem meg a számomra nem egyértelmű dolgot.
- Így van. - válaszolta.
- Akkor miért Liam döntött a felől, hogy ide gyertek? - zúdítottam rá ismét a kérdés lavinámat
- Mert Louis nagyon ad Liam véleményére, mert ő a legokosabb közüllünk. - válaszolta bár úgy tűnt ő sem biztos a dologban, amit mondott.
- Értem. Már csak annyit akarok kérdezni, hogy hogyan lettetek vérfarkasok? - kérdeztem meg azt a kérdést, ami szintén nagyon is érdekelt.
- Hát tudod én csak a saját történetemet, tudom elmesélni. A többiekét nem ismerem. - mondta az a választ, ami miatt nem repestem. - Pár hónapja történt, amikor Romániába voltunk a bandával. - Gondolhattam volna.
Románia. Ott történnek ilyen misztikus dolgok. - Éjszaka felkeltem mivel nem tudtam aludni, bárhogy is próbálkoztam vele, és úgy döntöttem sétálok egyet. Mivel erdő közelében voltunk úgy döntöttem bemegyek az erdőbe, hátha látok valami izgalmasat. Ahogy mentem egyre beljebb a sötét erdőben egy zseblámpával a kezembe valami neszt hallottam.
Elkezdtem forogni mit egy, retardál mivel kissé megijedtem. Mint később az kiderült ijedelmem nem volt jogtalan hiszen egyszer csak valami oldalról nekem ugrott él fellökött úgy hogy a zseblámpám kirepült a kezemből. Először ezt hittem farkas de aztán kiderült, hogy inkább vérfarkas. Nagyon megijedtem, de ekkor egy ismerős alak lökte le rólam a nálam kétszer akkora srácot.
Nem lehetett több 27nél a titokzatos támadóm. Hamar felismertem, hogy a titokzatos megmentőm nem más, mint Louis. Harcoltak egymással egy darabig de nem sokat láttam belőle hisze n nagyon sötét volt! Amikor Louisnak sikerült hozzávágnia egy fához a farkast egyből hozzám rohant és hatalmas fogait beleeresztette a vállamba. Mit mondjak nem volt valami kellemes érzés.
Mikorra másik farkas felállt és rám nézett egyszerűen hátat fordított és elment. Mint azt később megtuttam ő is Alpha volt, mint Louis. Éppen farkasokat toborzott a csapatába, valószínűleg az előző falkáját kiirtották. Louis úgy gondolta, hogyha legalább farkas leszek az ő falkájába, tartozzak.
Nem akart átváltoztatni, de muszáj volt neki. Ezért viselkedik velem úgy ahogy. Ha nem lettem volna olyan önfejű, hogy bemenjek éjjel az erdőbe még mindig ember, lehetnék. - fejezte be a történetét.
- Hát erre nem is tudok mit mondani. - feleltem ledöbbenten. - Akkor a többiek átváltozását majd a megkérdem őket. - tettem hozzá.
- Eszedbe ne jusson! - kiáltott ijedten Harry. - Nem tudhatják meg, hogy tudod! - mondta rémülten.
- Rendben van, ígérem-válaszoltam neki, hogy megnyuktassam kicsit.
- Oké akkor én most megyek. - mondta és már éppen kelt volna fel az ágyamról, amikor vissza rántottam.
- Maradj még! - kérleltem. Kis habozás után egy hatalmas mosoly keretében visszadőlt az ágyamra. Igen a történetet már fekve fejezte be. Rámosolyogtam majd hátat fordítva neki letettem a fejem a párnámra.
Kis idő múlva éreztem, ahogy felém, fordul majd a derekamnál fogva közelebb, húz magához, és szorosan átölel.
Reggel szinte ugyanebben a pózban dörömbölésre keltünk fel. Én odacsoszogtam az ajtóhoz, hogy megnézzem ki az. Meglepetésemre Zayn állt ott.
- Sara nem láttad Harryt nincs a szobályába?! - hadarta el gyorsan a kérdést. Én arrább álltam hogy lássa az éppen pólóját magára cihelődő Harryt.
- Mi a fenét keresel még itt? - rivallt rá Harryre Zayn
- Szellemi támogatást nyújtok. - Válaszolta Harry
- Aha… Mi lenne, ha visszanyújtanád a feneked oda, ahol lenned kéne?- Mondta neki Zayn aki szeme láthatóan megnyugodott, hogy a barátja jól van.
- Micsoda már 10 óra van? - kiáltott fel Harry az órára nézve. - Louis nem keresett?? - kérdezte riadtan.
- Nyugodj meg Harry még Louis nem kelt fel. Dél után igencsak kiütötte magát. Na meg fel is, ismertek minket szóval menekülni is kellett. - Elgondolkodtam... Elég mókásnak találtam, hogy a nagy
Louis Tomlinsont kiüti némi pia meg visítozó csaj. De amikor ránéztem Harry arcára rémületet, láttam. Az arckifejezése olyan volt mintha Zayn azt mondta volna, hogy Louisnak valami baja esett.
Ekkor kérdően néztem Harryre aki, ekkor mát, a cipőjét húzta és láttam, hogy elindul az ajtó felé, ami megdöbbentett, hiszen rám sem nézett mintha ott sem lennék, majdhogynem nekem is jött.
Miután Harry kiviharzott a szobámból Zayn még egyszer rám mosolygott és ő is lement a földszintre.  Én fogtam magam, leültem az ágyra és elkezdtem gondolkodni. Megpróbáltam felfogni azt a sok dolgot, ami az este történt és Harry ma reggeli viselkedését. Csak ültem egy helyben mozdulatlanul, és úgy éreztem a fejem, majd szétrobban miközben a sok információ befogadásán, fáradozik.
Folyamatosan a halott lány képe lebegett a szemem előtt. Leírhatatlan, hogy milyen szörnyű érzés volt.  Azelőtt még sosem láttam igazi hullát.
A fejem a sok gondolkodástól csak tovább feszült azt vártam már, hogy mikor robban fel. Tudtam, hogy most csak egy dolgot tehetek, így hát fogtam magam, felöltöztem, felvettem a rég nem hordott dzsekimet, kimentem az erkélyemre majd bezártam magam után az erkély ajtót.  Tudom nem túl jó ötlet az erkélyen lemászni de, nem tudok mit tenni. Ez volt az egyetlen olyan kiút a házból ahol nem vehetek észre. Miután leereszkedtem a csatorna melletti vastag csövön egyből a garázs felé vettem az irányt. A garázsba beérve egyből a polcokon lévő kulcshoz siettem majd elindultam a sarokban elhelyezkedő csodám felé. Már jó idelye nem ültem rajta de, még mindig ugyanolyan gondosan le volt takarva a nagy fehér ponyvával, ahogy régen minden nap hagytam.
Óvatosan lehúztam róla a fehér takarót és a szemem elé tárult a gyönyörű zöld kincsem. Fogtam magam kitoltam a garázsból a fejemre, húztam a sisakom és a kulcsot belehelyezve gyújtást, adtam rá.
 Csodálatos hangja volt, pár másodperc múlva már azon kaptam magam, hogy a végelláthatatlan szürke úton száguldom. Csodálatos érzés volt, úgy éreztem a széllel együtt minden problémám, elszáll.
Pár óra múlva már készen éreztem magam arra, hogy beszélhessek a többiekkel, na meg ugye a benzinem is kezdett elfogyni ezért hazafelé megálltam egy benzinkútnál. Mikor már épp befejeztem volna a tankolást egy hatalmas fekete motor állt meg mellettem a tulajdonosa szintén talpig feketében.
- Van kedved motorozni velem egyet? - kérdezte egy ismeretlen férfihang a sisak alól.
- Már éppen indultam. - válaszoltam neki az imént feltett kérdésére.
- Ugyan, már hiszen most tankoltál. Ezek a gépek nem szeretik, hogy ha teli tankkal rakjuk le őket. - mondta és hallottam, ahogy felkuncog a sisak alól.
- De azt, sem ha üresen. - makacskodtam.
- Éppen ezért csak pár körre menjünk el. - Mondta ismét kedvesen.
- Hát jó. - Mentem bele nagy nehezen. Bevallom nekem is jól esett, volna még egy kis motorozás.

5. fejezet- Egy holt testet? 

Sziasztok végre meghoztam az 5. részt!! :D Remélem tetszeni fog.. bocsi hogy csak most tudtam de tegnap este lettem kész vele és akkor már elég késő volt :) 

Nagyon köszönöm a sok komit és feliratkozót és persze életem első díját!

Mivel elég sokan komiztatok ezért kicsit feljebb viszem a komi határt 5-6 komira! :) Remélem továbbra is ilyen lelkesek lesztek! :) 

Gondoltam, ha már itt vagyok, felöltözöm. Mivel kicsit sem lehetett hidegnek mondani az időt ezért egy vékony kék csőnadrágot és egy szürke bő atlétát vettem fel egy kék dorkóval

Mijest felöltöztem halom, hogy kopogtatnak az ajtómon. Remek, gondoltam magamba. Biztos Niall az hogy beszélni akar elem a történtekről.
- Fontos?- kiáltottam ki hátha elmegy.
- Sajnos az. - kiáltott vissza egy rekedtes hang, ami nem a bátyám tulajdona.
Kinyitom az ajtót és Harry áll ott nekidőlve az ajtófélfának a kezébe az egyik szál virággal, amit az imént hozott.
- Szia Sara. Látom, felöltöztél. Kár... Pedig az előbb jobban tetszettél. - mondta kissé gúnyosan. Hát igen. A pizsamám nem más, mint egy igen rövid felső, amiből kint van a hasam és egy szintúgy igen rövidnadrág.
- Nem vagy vicces Harry!- hánytam a szemre gúnyosan.
- Kár...- mondta semleges hangon. - Na nem baj. Ezt a gazt neked kell odaadnom. A többiek ötlete volt köszönés képen, hogy itt lakhatunk. Kénytelen voltam belemenni. Szóval itt a virág- nyújtotta felém a virágszálat, amit én elfogadtam tőle. Már majdnem elindult, amikor visszafordult és megszólalt.
- Jól jegyezd meg ezt a pillanatot, mert többet ilyen nem lesz! Ne szokj hozzá, hogy tőlem kapod a virágot!- mondta gúnyosan.
-Tudod, mit vidd innen a gyomodat! Vidd magaddal a pokolba!- kiáltottam és hozzávágtam a rózsát, ami dobás közben sikeresen megvágta a kezemet több helyen is. De most ezzel foglalkoztam a legkevésbé.
Becsaptam az ajtót és elkezdtem zokogni. Nagyon nehezemre esett, hogy Harry indok nélkül elkezdett bántani. Aznap ki sem léptem a szobából csak néha ennyi osontam le. Emily és a fiúk, Harry kivételével mind próbáltam bejönni s beszélni velem persze sikertelenül. Aznap este miután a párnámra hajtottam fejem egy szempillantás alatt elaludtam.
Egyszer csak ara lettem figyelmes, hogy valaki a hajamat simogatja. Ijedten fel ugrottam és felkapcsoltam az éjjeli lámpámat.
-Harry!!- kiáltottam fel rémülten. Mire Harry elvette a kezét, amit addig a szemén pihentetett, hogy ne vakítsa el az erős fény, ami a lámpámból szűrődött.
- Szia Sara. - köszönt kissé megszeppenve, amit nem is csodálok eléggé rákiabáltam.
- Harry mégis mi a fenét keresel itt?!- kérdeztem meg ismét higgadtabb hangon.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni én csak.- vártam hogy fojtassa de nem tette.
- Te csak??- kérdeztem vissza.
- Én csak tudni akartam hogy jól vagy e.. - mondta ki halkan
- Miért? Úgy tudom az egyetlen, aki árthat nekem, az te vagy. - csúszott ki a hirtelen mondta a számon. Arra az estére gondolva, amit nem tudom, hogy álmodtam e vagy sem.
- Nagyot tévedsz Sara. - mondta kissé ingerült, bár inkább féltő hangon.
- Ki még? - kérdeztem döbbenten.
- A rendőrök ma éjjel találtak egy testet az erdőben. - nyögte ki nagy nehezen
- Egy holttestet?- kérdeztem vissza
- Nem... egy égitestet... Persze hogy egy hullát! - válaszolt Harry.
- Ki volt az? - kérdeztem leplezve ijedelmem, de valójában nagyon féltem
- Nem tudom de, nálam van a rendőrségi pendrive. Ha gondolod, megnézhetjük. - felelte.
- Hogy mi?? Nálad van a rendőrségi pendrive?? - akadtam ki
- Kölcsönvettem! - felelte
- Elloptad! - kiáltottam kicsit hangosabban akkor már álló pozícióban
- Ideiglenesen eltulajdonítottam! - mondta nyugodtam mintha mi sem történt volna
- Rendben van... Nézzük, meg- egyeztem bele nagy nehezen.
Ekkor Harry bekapcsolta a laptopomat és betette a pendrivet majd leültünk az ágyra. Amikor megláttam a képeket annyira, megrémültem, hogy Harry mellkasába fúrtam a fejem. Borzalmas látvány volt.
A lány a derekánál ketté volt vágva. Harry a rémületemet látván lecsukta a laptopot és szorosan átölelt. Be kell vallanom nagyon is jó érzés volt, ahogy a karjaiban tart de a kíváncsiságom sem, a rémülettől sem pedig Harry ölelő karjától nem hagyott alább. Elemeltem a fejem Harry mellkasától egy biccentéssel jeleztem neki, hogy újra kinyithatja a laptopot. Amit furcsálltam, hogy Harry megejtett egy kis mosolyt a szája sarkában.
- Miért mosolyogtál? - kérdeztem tőle döbbenten.
- Mert megnyugodtam-felelte halkan.
- Mégis hogy?? Egy gyilkos mászkál szabadon.!- akadtam ismét ki.
- Úgy hogy rád nem veszélyes. - Jelentette ki.
- Ezt meg honnan tudod? - kérdeztem tőle. Komolyan érdekelt, hiszen ez a lány nem lehetett több 18-nál.
- Úgy hogy te nem vagy az, mint ő. - mondta
- Mi nem vagy? Miért mi volt ő? - kérdeztem de, a választ már jó előre tudtam.
-Vérfarkas. - válaszolta. Ettől a választól rettegtem.
- De ha rám nem is rátok veszélyes ehet. - mondtam aggódva.
- Ránk sem. Tudod ez egy nagyon hosszú történet. - válaszolt de kíváncsiságomat nem elégítette ki, így hát folytattam a nyaggatást hátha, elmondja.
- Én ráérek. - jelentettem ki.
- Szerintem sok lenne ez neked. - mondta. Sértőnek hangzott de a legkisebb sértés szándék sem volt benne.
- Figyelj épp most vált biztossá bennem, hogy a bátyám és a legjobb barátai vérfarkasok. Olyan az életem, mint egy horrorfilm... Szerinted pont azt nem tudom majd feldolgozni, amit te mesélsz? - válaszoltam
- Hát jó legyen. Kérdezz! - ment bele nagy nehezen.
Természetesen azt kérdeztem, meg amit már régóta tudni akartam.
- Mi az-az Omega?- böktem ki egyből.

4.fejezet - Önuralom 

Sziasztok :) Köszönöm szépen a komikat nagyon örülök nekik ezért meghoztam  a 4. fejezetet remélem tetszeni fog! :) Most sajnos egy ideig nem leszek mivel nyaralni megyek de 10.-e után már hozom a kövit. :) Feltéve ,ha meg lesz a minimum 3 komi ehhez a bejegyzéshez :) Jó olvasást :) 

Nem kelet sok ész hozzá hogy rájöjjek Harry az.

-Harry magyarázatot kérek most rögtön! Mik ezek a véres láncok?!- kiáltottam vissza rá mérgesen.

- Még te kérsz magyarázatot, amikor te turkálsz a cuccaim között??? Meg különben is ahhoz neked semmi közöd! Világos??- ordított

- Nagyon is van hozzá közöm, hiszen az én házamban laksz!!- kiáltottam vissza.

- Csak azért jöttem ide, mert nem volt más választásom!- mondta bántóan.

- Akkor akár mehetsz is!- kiáltottam rá.

- Oh azt hiszed, ha tehetném, nem mennék én!???

- És mi tart vissza?!- kiáltottam rá ismét.

- Hogy mi tart vissza?!! Tényleg tudni akarod?!- Mondta gonosz vigyorral az arcán. Komolyan mondom, kezdtem félni tőle. De félelmemet nem kimutatva válaszoltam neki.

- Igen!

- Hát jó. Legyen, ahogy akarod. - Mondta kissé suttogva és elfordult tőlem.

-Harry áj!!- kiáltott rá Liam és odarohant hozzá Louissal és Zaynnel együtt.

-Niall vidd el innen Sarat. MOST!! - kiáltott Liam.  Erre a szóra Niall megfogta a csuklóm és elindult felfelé a lépcsőn.

- Várj Niall! Emily lent van!- mondtam rémülten.

- Nem nincs lent! Hangzott a válasza. Rajtad kívül senki sincs lent!

- De hát lent aludt el. Megnézem a szobáját.- mondtam Niallnek s Emily szobája felé vettem az irányt.

- Tényleg itt alszik. Biztos akkor jött fel amikor...- hagytam abba a mondatot. Azt mégsem mondhatom, hogy amikor Harry cuccai közt kutattam.

- Amikor Harry ládáját törted fel?- Kérdezte Niall mintha a fejembe, látna.

- Igen. - hajtottam le a fejem.

- Miért csináltad ezt?- kérdezte kedvesen.

- Inkább nekem kéne kérdéseket feltennem! Miért van itt az a láda? És miért kellett elvinned a közeléből? És mit kéne tudnom?!- kérdeztem felháborodva

-A láda azért van itt, mert Harrynek szüksége van rá. A többi meg nem a te ügyed!

- Hát jó! Egyszer úgy is kiderítem!- mondtam sértődötten

- Hidd el jobb, ha nem tudod!- mondta halk alig hallható hangon majd lement.

Nem haboztam sokáig én is utána eredtem, hogy hátha mondanak valami információt, amivel többre jutok. Tudom hallgatózni nem szép dolog de, az sem szép hogy titkolóznak előttem.

-Harry! Te normális vagy?? Mégis ölhetted volna!!- Hallottam Niall hangját.

- Még nem tudsz annyira uralkodni magadon, hogy ilyen helyzetben visszaváltozz!- mondta Zayn.

-Liam ez mind a te hibád!- lökte a falhoz Louis.

-Louis nyugodj le! Harrynek meg kell tanulnia uralkodni magán. Különben...

- Különben??!!- kiáltott Louis.

- Mind tudjuk mi lesz...- Mondta halkan Liam.

- Srácok sajnálom. Még új nekem ez az egész. - mondta megbánó hangon Harry. - Holnap bocsánatot kérek Saratól.

- Szó sem ehet róla!- rivallt rá Louis - Még a végén valami kárt teszel benne - folytatta a kiabálást.

Kárt?? Bennem? Elgondolkodtam... Tényleg képes lenne bántani engem Harry?? Ennyire erőszakos lenne?

- Nem találkozhatsz többet vele!- Jelentette ki Louis ismét ingerülten.

Nem tudom miért de, ettől a mondattól olyan érzés támadt fel bennem mintha megszakadna a szívem. Nem találtam választ rá, hogy mégis miért egyszerűen úgy éreztem, hogy a mellkasomba lévő dobogó

 Szervemből kitépnének egy darabot.  Talán mégis érzek valamit Harry iránt?- Tettem fel a kérdést magamnak. Miket beszélek. Nem is ismerem. Hogy érezhetnék bármit is iránta??!

-Louis ne tedd ezt!! Kérlek!- könyörgött Harry

- Sajnálom Harry.. nincs más választásom.- válaszolt Louis. Ami meglepett most először hallottam a hangján, hogy tényleg sajnálja a dolgot.  Ezek szerint tényleg nagy a baj. Te jó ég!

Milyen büntetést adhatott Harrynek?

- De Louis.. Omega ként esélye sincs. - mondta Liam. Omega? Mégis mi az-az Omega? Mert feltételezem nem az abc-s betűről, van szó.

-Liam ebbe neked van a legkevesebb beleszólásod!! Ez az egész a te hibád!!- Ordított rá Louis és egy mozdulattal a falhoz vágta Liamet.

- Hagynom kellett volna, hogy az utcán aludjunk? Itt legalább ártalmatlanná tudjuk tenni az utcán, mit kezdesz egy beindult 73 kilós vérfarkassal??- kiáltott Liam. Most először hallottam őt ordítani.

Eddig mindig halál nyugodtként ismertem még a legdurvább helyzetekben is. Louisnak tényleg sikerült rendesen felhúznia. De álljunk csak meg! VÉRFARKAS????? Lesokkoltam. Ez csak valami hülye vicc lehet. Vérfarkasok nem léteznek. Vagy mégis csak? Ezek szerint igen. Kijjebb dugtam a fejem, hogy jobban lássam őket, de nem volt jó ötlet mivel 5 sárga szempárral találtam magam szembe. Ezután minden elsötétült.

 Mikor felébredtem az ágyamba voltam és már javában sütött nap. Olyan 11 körül járhatott az idő. Csak álmodtam volna az egészet? Remélem, hogy igen Nem tudom mi az-az Omega, de

Harry nagyon megrémült mikor meghallotta. Kissé kába voltam még ezért óvatosan felkeltem a puha ágyamból felvettem a fürdőköpenyem és elindultam lefelé a lépcsőn. Mikor leértem a nappaliba Emily

Louis, Liam és Zayn a kanapén ültek. Be kell látnom Emily és Liam eléggé, összemelegedtek. Ennek örülök. Liam nagyon jó srác. Habár nem tudom, hogy a tegnap este álom volt vagy valóság Liam még ott is megállta a helyét. Niall természetesen a konyhába volt mit mindig. Komolyan mondom farkas étvágya, van a bátyámnak. Áj! Farkas. Vérfarkas. Hol van Harry??!! Rémültem meg nem is kicsit.

Mi van, ha mégsem álmodtam ezt az egészet és tényleg megtörtén és Harry.... Folytattam volna tovább a gondolatom, de ekkor nyílt a bejárati ajtó. Harry állt ott 5 sál virággal a kezében

- Bocs hogy késtem de kiszúrtak a rajongók. - mondta nevetve.

-Harry! - kiáltottam el magam és nem is tudom mi képzelve a nyakába ugrottam. Mindez akkora lendülettel sikerült, hogy ha nem lenne ilyen erős, kiestünk volna az ajtón. Az első sokk után, amit szerintem

Harry kapott a virágokat a földre ejtve erős karjait átfonta derekamon és így álltunk pontosan nem tudom menyi ideig csak arra lettem figyelmes, hogy Zayn megunja és a mellettünk lévő virágokat

 Felszedi a földről. Ekkor feleszméltem, hogy mit is teszek és abban a pillanatban, elengedtem Harry nyakát, majd kihámoztam magam a karjai közül és amilyen gyorsan, csak tudtam felrohantam a szobámba.