Sziasztok :) Meghoztam a kövi részt!! :) Igaz nem lett meg az 5 komi a bejegyzéshez de az nem baj, hiszen nem rég indult a blog. :) most is megpróbálkozunk az 5-6 komival de ha nem megy 4 komi után is hozom a kövi részt :) A FEJLÉCET NAGYON KÖSZÖNÖM Bo <3nak :)
jó olvasást :)
- Sejtettem, hogy ezt fogod kérdezni. - mosolyodott el. - Tudod a vérfarkasokat három csoportba, osszuk Alpha, Béta, és Omega. A vérfarkasok is, ahogy a farkasok falkákban vannak. A falkavezér az Alpha, a többiek a Béták. Az Omega az farkas aki nem tartozik falkába vagy száműzték. Az Omegák közül nagyon ritka az, aki túléli. Mivel a vérfarkasok nagyon gyorsan regenerálónak ezért az Omegákat úgy végzik ki, hogy kettévágják őket
- Tehát a lány egy Omega volt? - kérdeztem meg az egyértelműt.
- Igen. - válaszolt Harry
- De ha száműzték, miért nem keres egy másik falkát? - kérdeztem
- Azért mert ha egy Alpha megharapja, akkor te már az ő falkájába tartozol. Ha egy másik falkába akarsz kerülni meg fognak ölni. - közölte a számomra megdöbbentő tényt.
- Nálatok Louis az Alpha? - kérdeztem meg a számomra nem egyértelmű dolgot.
- Így van. - válaszolta.
- Akkor miért Liam döntött a felől, hogy ide gyertek? - zúdítottam rá ismét a kérdés lavinámat
- Mert Louis nagyon ad Liam véleményére, mert ő a legokosabb közüllünk. - válaszolta bár úgy tűnt ő sem biztos a dologban, amit mondott.
- Értem. Már csak annyit akarok kérdezni, hogy hogyan lettetek vérfarkasok? - kérdeztem meg azt a kérdést, ami szintén nagyon is érdekelt.
- Hát tudod én csak a saját történetemet, tudom elmesélni. A többiekét nem ismerem. - mondta az a választ, ami miatt nem repestem. - Pár hónapja történt, amikor Romániába voltunk a bandával. - Gondolhattam volna.
Románia. Ott történnek ilyen misztikus dolgok. - Éjszaka felkeltem mivel nem tudtam aludni, bárhogy is próbálkoztam vele, és úgy döntöttem sétálok egyet. Mivel erdő közelében voltunk úgy döntöttem bemegyek az erdőbe, hátha látok valami izgalmasat. Ahogy mentem egyre beljebb a sötét erdőben egy zseblámpával a kezembe valami neszt hallottam.
Elkezdtem forogni mit egy, retardál mivel kissé megijedtem. Mint később az kiderült ijedelmem nem volt jogtalan hiszen egyszer csak valami oldalról nekem ugrott él fellökött úgy hogy a zseblámpám kirepült a kezemből. Először ezt hittem farkas de aztán kiderült, hogy inkább vérfarkas. Nagyon megijedtem, de ekkor egy ismerős alak lökte le rólam a nálam kétszer akkora srácot.
Nem lehetett több 27nél a titokzatos támadóm. Hamar felismertem, hogy a titokzatos megmentőm nem más, mint Louis. Harcoltak egymással egy darabig de nem sokat láttam belőle hisze n nagyon sötét volt! Amikor Louisnak sikerült hozzávágnia egy fához a farkast egyből hozzám rohant és hatalmas fogait beleeresztette a vállamba. Mit mondjak nem volt valami kellemes érzés.
Mikorra másik farkas felállt és rám nézett egyszerűen hátat fordított és elment. Mint azt később megtuttam ő is Alpha volt, mint Louis. Éppen farkasokat toborzott a csapatába, valószínűleg az előző falkáját kiirtották. Louis úgy gondolta, hogyha legalább farkas leszek az ő falkájába, tartozzak.
Nem akart átváltoztatni, de muszáj volt neki. Ezért viselkedik velem úgy ahogy. Ha nem lettem volna olyan önfejű, hogy bemenjek éjjel az erdőbe még mindig ember, lehetnék. - fejezte be a történetét.
- Hát erre nem is tudok mit mondani. - feleltem ledöbbenten. - Akkor a többiek átváltozását majd a megkérdem őket. - tettem hozzá.
- Eszedbe ne jusson! - kiáltott ijedten Harry. - Nem tudhatják meg, hogy tudod! - mondta rémülten.
- Rendben van, ígérem-válaszoltam neki, hogy megnyuktassam kicsit.
- Oké akkor én most megyek. - mondta és már éppen kelt volna fel az ágyamról, amikor vissza rántottam.
- Maradj még! - kérleltem. Kis habozás után egy hatalmas mosoly keretében visszadőlt az ágyamra. Igen a történetet már fekve fejezte be. Rámosolyogtam majd hátat fordítva neki letettem a fejem a párnámra.
Kis idő múlva éreztem, ahogy felém, fordul majd a derekamnál fogva közelebb, húz magához, és szorosan átölel.
Reggel szinte ugyanebben a pózban dörömbölésre keltünk fel. Én odacsoszogtam az ajtóhoz, hogy megnézzem ki az. Meglepetésemre Zayn állt ott.
- Sara nem láttad Harryt nincs a szobályába?! - hadarta el gyorsan a kérdést. Én arrább álltam hogy lássa az éppen pólóját magára cihelődő Harryt.
- Mi a fenét keresel még itt? - rivallt rá Harryre Zayn
- Szellemi támogatást nyújtok. - Válaszolta Harry
- Aha… Mi lenne, ha visszanyújtanád a feneked oda, ahol lenned kéne?- Mondta neki Zayn aki szeme láthatóan megnyugodott, hogy a barátja jól van.
- Micsoda már 10 óra van? - kiáltott fel Harry az órára nézve. - Louis nem keresett?? - kérdezte riadtan.
- Nyugodj meg Harry még Louis nem kelt fel. Dél után igencsak kiütötte magát. Na meg fel is, ismertek minket szóval menekülni is kellett. - Elgondolkodtam... Elég mókásnak találtam, hogy a nagy
Louis Tomlinsont kiüti némi pia meg visítozó csaj. De amikor ránéztem Harry arcára rémületet, láttam. Az arckifejezése olyan volt mintha Zayn azt mondta volna, hogy Louisnak valami baja esett.
Ekkor kérdően néztem Harryre aki, ekkor mát, a cipőjét húzta és láttam, hogy elindul az ajtó felé, ami megdöbbentett, hiszen rám sem nézett mintha ott sem lennék, majdhogynem nekem is jött.
Miután Harry kiviharzott a szobámból Zayn még egyszer rám mosolygott és ő is lement a földszintre. Én fogtam magam, leültem az ágyra és elkezdtem gondolkodni. Megpróbáltam felfogni azt a sok dolgot, ami az este történt és Harry ma reggeli viselkedését. Csak ültem egy helyben mozdulatlanul, és úgy éreztem a fejem, majd szétrobban miközben a sok információ befogadásán, fáradozik.
Folyamatosan a halott lány képe lebegett a szemem előtt. Leírhatatlan, hogy milyen szörnyű érzés volt. Azelőtt még sosem láttam igazi hullát.
A fejem a sok gondolkodástól csak tovább feszült azt vártam már, hogy mikor robban fel. Tudtam, hogy most csak egy dolgot tehetek, így hát fogtam magam, felöltöztem, felvettem a rég nem hordott dzsekimet, kimentem az erkélyemre majd bezártam magam után az erkély ajtót. Tudom nem túl jó ötlet az erkélyen lemászni de, nem tudok mit tenni. Ez volt az egyetlen olyan kiút a házból ahol nem vehetek észre. Miután leereszkedtem a csatorna melletti vastag csövön egyből a garázs felé vettem az irányt. A garázsba beérve egyből a polcokon lévő kulcshoz siettem majd elindultam a sarokban elhelyezkedő csodám felé. Már jó idelye nem ültem rajta de, még mindig ugyanolyan gondosan le volt takarva a nagy fehér ponyvával, ahogy régen minden nap hagytam.
Óvatosan lehúztam róla a fehér takarót és a szemem elé tárult a gyönyörű zöld kincsem. Fogtam magam kitoltam a garázsból a fejemre, húztam a sisakom és a kulcsot belehelyezve gyújtást, adtam rá.
Csodálatos hangja volt, pár másodperc múlva már azon kaptam magam, hogy a végelláthatatlan szürke úton száguldom. Csodálatos érzés volt, úgy éreztem a széllel együtt minden problémám, elszáll.
Pár óra múlva már készen éreztem magam arra, hogy beszélhessek a többiekkel, na meg ugye a benzinem is kezdett elfogyni ezért hazafelé megálltam egy benzinkútnál. Mikor már épp befejeztem volna a tankolást egy hatalmas fekete motor állt meg mellettem a tulajdonosa szintén talpig feketében.
- Van kedved motorozni velem egyet? - kérdezte egy ismeretlen férfihang a sisak alól.
- Már éppen indultam. - válaszoltam neki az imént feltett kérdésére.
- Ugyan, már hiszen most tankoltál. Ezek a gépek nem szeretik, hogy ha teli tankkal rakjuk le őket. - mondta és hallottam, ahogy felkuncog a sisak alól.
- De azt, sem ha üresen. - makacskodtam.
- Éppen ezért csak pár körre menjünk el. - Mondta ismét kedvesen.
- Hát jó. - Mentem bele nagy nehezen. Bevallom nekem is jól esett, volna még egy kis motorozás.
