15. fejezet – Új ház
Sziasztok! : ) Nagyon örülök a komiknak, amik érkeztek és a
felirakozóknak is! : ) Légyszi ehhez a részhez is KOMIZZATOK és légyszi
továbbra is, IRATKOZZATOK FEL! :D
Kissé feszengve álltam ott előtte a tegnap történtek miatt
és láttam rajta, hogy ő is elégé zavarban van. Miután ezt Louis is kiszúrta Harry
mellé lépett és megfogta a vállát, mintha nyugtatni akarná, pedig valójába
lefogta, hogy ne csináljon hülyeséget. Zayn is látta, hogy Harry hogyan reagál
ezért sietősre, vette a dolgot.
- Boldog szülinapot Sara! - mondta, majd átnyújtotta az ajándékot,
ami én meg is néztem. Egy barna táska volt rajta egy szörnyecske arcával. Irtó
aranyos volt, de mikor bele néztem egy borítékot is, láttam benne. Ekkor Zaynre
néztem mire óvatosan, megrázta a fejét, jelezve, hogy ne szóljak senkinek róla.
- Köszönöm Zayn! - öleltem át majd, mint mindenkinek neki is
adtam két puszit, majd visszaállt a helyére. Én gyorsan összecsuktam a táskát,
majd reménykedtem, hogy nem vette észre Harry a szívverésemen, hogy titkolok
előtte valamit. Már éppen indult volna felém Harry mikor hirtelen, kopogtattak
az ajtón. Anya nyitott ajtót majd egy rég nem látott személy dugta be a fejét a
házba.
- Stifler! - ugrottam egyből a nyakába. Nagyon örültem neki,
már nagyon régen nem láttam.
- Szia hercegnőm! Vigyorgott majd egy hatalmas puszit
nyomott az arcomra. Nagyon szeretem Stiflert. nagyon régóta ismerem és nagyon
jó barátom. Ő az egyetlen férfi Apun kívül, akinek megengedem a "hercegnőm"
megnevezést. Vagy mikor éppen, hogy van kedve nevezni.
- Stifler mi járatban itt? - kérdeztem meg tőle, miután beljebb
húztam.
- Hát úgy hallottam, hogy valakinek itt szülinapja van, és
azt jöttem meglepni! De hol van az a kemény mocis csaj, akit itt ma meg kell
lepni? - kérdezte pimasz tekintettel.
- Hajj Stifler! Álmodból felkeltve is tudod a születésem
napját... Sőt még az óráját is... - nevettem el magam majd Stiflerre néztem.
- Na gyere szépségem, míg el nem felejtem ajándékot is,
hoztam neked! - mosolygott majd egy nagy dobozt nyújtott át nekem. Én izgatottan nyitottam ki a dobozt és mikor megláttam,
mi van benne egyből Stifler nyakába ugrottam. Egy sportcipőt kaptam tőle, ami
gyönyörű volt. Tudta, hogy imádom a sportcipőket, és pontosan ismeri a stílusomat
is.
- Köszönöm szépen Stifler! - nyomtam az arcára két hatalmas puszit,
majd elengedtem.
- Igazán nincs mit kicsi lány. - Mosolygott majd beállt a
többiekhez a sorba. Nem értem miért hív kicsi lánynak. Hiszen csak két évvel
idősebb nálam. Gondolkodásomat a csengő hangja zavarta meg, megint.
Most Apu lépett oda, hogy ajtót nyisson, amin legnagyobb
meglepetésemre Mr. és Mrs. Jones lépett be. Emily milyest meglátta őket egyből
a nyakukba ugrott.
- Anya, Apa, sziasztok! Mégis hogy kerültök ide? - ugrándozott
a barátnőm mire a szülei csak mosolyogtak.
- Majd megtudod kicsikém! - Mosolygott Emily anyja majd miután
mind a ketten köszöntek a lányuknak, odaléptek hozzám.
- Sara, úgy tudjuk, ma van a szülinapod és ahogy, elnézem,
jól tudjuk. Nem nagy ajándék de fogadd szeretettel. Boldog szülinapot. -
mosolygott Emily Apukája majd átnyújtott nekem egy ajándékzacskót, amit én
mosolyogva elfogadtam. Mikor bele néztem, nagyon megörültem. Karkötők voltak benne.
Imádom a karkötőket.
- Nagyon szépen köszönöm! Nagyon tetszik. - mosolyogtam majd
őket is megpusziltam. Ők is hátrébb léptek majd a szüleim léptek elém. Hatalmas
mosollyal az arcukon léptek elém majd egy aprócska kis ajándék táskát nyújtotta
át nekem.
- Boldog szülinapot kicsim! - mosolygott anya majd adott két
puszit. Ezután apa is ugyan ezt tette.
- Köszönöm szépen! - mosolyogtam majd szétnyitottam a kis
táskát. Nem hittem el, amit láttam. - Uram Isten Anya, Apa. Ezt nem hiszem el. Ez
az, amire gondolok? - vigyorogtam majd a nyakukba ugrottam.
- Igen kicsim az, amire gondolsz. - Mondta mosolyogva Apa.
Nem hittem a szememnek, mikor kibontottam a zacskót nem láttam mást, mint egy
hatalmas nagy szalaggal átkötött lakáskulcsot.
- Tudod kislányom ez a lakás nem csak a tiéd lesz. Emilyvel fogtok benne közösen lakni. - mondta
Anya mire ismét a nyakukba ugrottam.
Miután Emilyvel is egymás nyakába ugrottunk és majdnem ugráltunk az
örömtől. Ekkor Harryre néztem mire ő csak állt és nézett engem hatalmas boci szemekkel.
Kezdett világossá válni bennem, hogy tőle bizony nem kapok ajándékot, vagy
legalább is most nem.
- Sara, menjünk, nézzük mez az új házunkat! - Ugrott a
nyakamba Emily.
- Rendben van. - mondtam neki halkan majd elindultunk az új
házamhoz. Mindenki velünk tartott még Savior is. Stifler, mivel természetesen ő
vezette azt a taxit, amiben ültem. Mikor megálltunk, hatalmasra tátottam a
számat majd a szemeimet kezdtem dörzsölgetni, mivel féltem, hogy csak képzelődöm.
Mikor a többiek meglátták, hogy mit csinálok hatalmas nevetésbe törtek ki. A
ház hatalmas volt. Miután kiszálltunk a kocsikból, amik ide hoztak minket az
ajtóhoz léptem, bele helyeztem a kulcsot, majd elforgattam. Hallottam, ahogyan
kattan a zár, majd lenyomtam a kilincset és belépem a házba. Csodálkozva néztem
szét. Az előszoba nem volt valami nagy de nem is baj. A bejárati ajtó a ház
jobboldalán volt és mikor beléptem egy kisebb folyosószerű helység volt az előszoba
melynek a jobb oldalán fogasok, mégy a bal oldalán egy cipő tarató és egy
hatalmas tükör volt. Mikor lenéztem a földre, láttam egy kis dobozkát, amit
gyorsan fel is kaptam onnan. Úgy tűnt, hogy a postaládán keresztül dobták be
ezért nem szóltam róla anyuéknak. Miután beljebb mentünk jobb oldalon egy
márványpult húzódott majd a végén egy oszlop volt. A pult mögött egy konyhát
lehetett megpillantani, melynek bejárata nem volt más, mint az oszlop végén
elhelyezkedő boltív. Baloldalról a
nappali volt Hatalmas kanapéval, két fotellel és a kanapé előtt egy hatalmas
Tv-vel. A nappali oldalán egy hatalmas üvegajtó volt, amin ha kimentünk egy
hatalmas nagy medence fogadott minket. A bejárattal egyvonalban a nappali végén
volt egy lépcső a falba építve, ami elé sötét volt. Feltéve, ha nem oltottuk
fel a villany. Felérve egy kisebb nappali szerűség fogadott bennünket és onnan
nyúlt négy szoba, mindegyiknek saját fürdőszobája volt. Ennek a háznak az volt
az érdekessége, hogy belülről szinte az egész fal fából volt. Mikor beléptem az
én szobámba még a lélegzetem is elállt.
- Boldog szülinapot kicsim! - lépett mögém Harry majd
hátulról átölelt.
- Harry! Ez a te műved? - Fordultam hátra hozzá a kérdésemet
feltéve mire ő csak bólintott egyet. - Köszönöm! Ujjongtam majd egy gyors puszit,
nyomtam a szájára és hosszasan öleltem. Rengeteg munka lehetett ezt
megcsinálni. El sem hiszem, hogy tényleg ő csinálta.
Hihetetlen volt. Az egész szobám kék és piros lufikkal volt
tele és minden lufi alján volt egy cetli. Miután kicsodálkoztam magam
megfordultam és Harryre néztem. Hosszú ideig csak néztem a ragyogó smaragdzöld
szemeibe és gondolkodtam azon, hogy ez most tényleg valóság e. Eléggé annak tűnt,
de ha ez álom is sosem akarok felkelni. Olyan hosszú ideig néztünk mélyen
egymás szemébe, hogy mikor visszatértünk a valóságba nem volt körülöttünk egy
árva lélek sem. Biztosan a többi szobát mentek megnézni.
- Harry, ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna.
Bevallom már azt hittam tőle nem is, kapok semmit. - suttogtam fülébe kissé
elkeseredett hangon mire ő, csak megfogta a kezemet és behúzott a lufik közé,
leültetett az ágyra is elővett egy nagyobbacska lapos dobozkát, ami egy piros
masnival volt átkötve. Én elfogadtam tőle majd izgatottan nyitottam ki. Egy
ezüst nyaklánc volt benne egy csodaszép kéken szikrázó szív alakú medállal a
végén. Én egészen addig néztem a gyönyörű követ, míg Harry el nem vette az
orrom elől, hogy feltegye a nyakamba. Miután bekapcsolta a nyakláncot a
fülemhez hajolt majd így szólt.
- Sosem felejtenélek el! - suttogta majd megpuszilta a
nyakam. Én hátra fordultam majd egy apró csókot leheltem ajkaira, amit ő
előszeretettel viszonzott. Ezt folytattuk egy ideig majd végül erre lettünk
figyelmesek, hogy vadul csókolózunk.
- Én nem láttam semmit! - Hallottunk egy hangot az ajtóból
mire hirtelen megfordultam.
- Emily, szia! Mi a helyzet? - kérdeztem kissé zavartan.
- Csak azt akartam megkérdezni, hogy mikor hozzuk át a
cuccainkat az új házba de, látom most más dolgod, van szóval én, megyek is.
Mosolygott Emily majd elindult ki az ajtón de egy hirtelen mozdulattal
visszafordult.
- Jó szórakozást! - kacsintott majd gyorsan kiviharzott.
Harryvel egymásra néztünk majd mind, a ketten felkuncogtunk ezen az új kínos
élményen.
- Harry, Paul most hívott, hogy be kell mennünk azonnal a
stúdióba! Vészhelyzet van! - Tört be az ajtón Liam.
- Mi? Miféle vészhelyzet? - Kérdezte döbbenten Harry.
- Nem tudom, nem mondta, csak azt, hogy most rögtön menjünk
oda! - válaszolta Liam.
- Sajnálom Sara! Mennem kell. Kérlek, ne haragudj. - nézett
rám szomorúan Harry majd a számra nyomott egy puszit és elindult.
- Harry, semmi baj! Mindig a rajongóid legyenek az elsők!
Hisz' miattuk vagy híres. - Mondtam mosolyogva, mire Harry csak egy mosollyal
válaszolt, és már el is tűnt a lufi rengetegbe. Még hallottam, ahogy mindannyian
beköszönnek, majd lerohannak a lépcsőn és becsukják maguk mögött az ajtót.
Gondoltam nincs jobb alkalom arra, hogy megnézzem Zayn levelét és a titokzatos
dobozkát. Gyorsan előkaptam a dobozt majd kinyitottam.
Nem várt látvány fogadott. Egy nyaklánc volt benne egy
fényképező gépes medállal. Nagyon tetszett mivel imádok fényképezni.
Elmosolyodtam majd újra a dobozra, nézem, amiben egy kisebb levelet is
találtam.
Kihajtogattam majd érdeklődve, kezdtem el olvasni.
