Sziasztok végre meghoztam az 5. részt!! :D Remélem tetszeni fog.. bocsi hogy csak most tudtam de tegnap este lettem kész vele és akkor már elég késő volt :)
Nagyon köszönöm a sok komit és feliratkozót és persze életem első díját!
Mivel elég sokan komiztatok ezért kicsit feljebb viszem a komi határt 5-6 komira! :) Remélem továbbra is ilyen lelkesek lesztek! :)
Gondoltam, ha már itt vagyok, felöltözöm. Mivel kicsit sem lehetett hidegnek mondani az időt ezért egy vékony kék csőnadrágot és egy szürke bő atlétát vettem fel egy kék dorkóval
- Fontos?- kiáltottam ki hátha elmegy.
- Sajnos az. - kiáltott vissza egy rekedtes hang, ami nem a bátyám tulajdona.
Kinyitom az ajtót és Harry áll ott nekidőlve az ajtófélfának a kezébe az egyik szál virággal, amit az imént hozott.
- Szia Sara. Látom, felöltöztél. Kár... Pedig az előbb jobban tetszettél. - mondta kissé gúnyosan. Hát igen. A pizsamám nem más, mint egy igen rövid felső, amiből kint van a hasam és egy szintúgy igen rövidnadrág.
- Nem vagy vicces Harry!- hánytam a szemre gúnyosan.
- Kár...- mondta semleges hangon. - Na nem baj. Ezt a gazt neked kell odaadnom. A többiek ötlete volt köszönés képen, hogy itt lakhatunk. Kénytelen voltam belemenni. Szóval itt a virág- nyújtotta felém a virágszálat, amit én elfogadtam tőle. Már majdnem elindult, amikor visszafordult és megszólalt.
- Jól jegyezd meg ezt a pillanatot, mert többet ilyen nem lesz! Ne szokj hozzá, hogy tőlem kapod a virágot!- mondta gúnyosan.
-Tudod, mit vidd innen a gyomodat! Vidd magaddal a pokolba!- kiáltottam és hozzávágtam a rózsát, ami dobás közben sikeresen megvágta a kezemet több helyen is. De most ezzel foglalkoztam a legkevésbé.
Becsaptam az ajtót és elkezdtem zokogni. Nagyon nehezemre esett, hogy Harry indok nélkül elkezdett bántani. Aznap ki sem léptem a szobából csak néha ennyi osontam le. Emily és a fiúk, Harry kivételével mind próbáltam bejönni s beszélni velem persze sikertelenül. Aznap este miután a párnámra hajtottam fejem egy szempillantás alatt elaludtam.
Egyszer csak ara lettem figyelmes, hogy valaki a hajamat simogatja. Ijedten fel ugrottam és felkapcsoltam az éjjeli lámpámat.
-Harry!!- kiáltottam fel rémülten. Mire Harry elvette a kezét, amit addig a szemén pihentetett, hogy ne vakítsa el az erős fény, ami a lámpámból szűrődött.
- Szia Sara. - köszönt kissé megszeppenve, amit nem is csodálok eléggé rákiabáltam.
- Harry mégis mi a fenét keresel itt?!- kérdeztem meg ismét higgadtabb hangon.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni én csak.- vártam hogy fojtassa de nem tette.
- Te csak??- kérdeztem vissza.
- Én csak tudni akartam hogy jól vagy e.. - mondta ki halkan
- Miért? Úgy tudom az egyetlen, aki árthat nekem, az te vagy. - csúszott ki a hirtelen mondta a számon. Arra az estére gondolva, amit nem tudom, hogy álmodtam e vagy sem.
- Nagyot tévedsz Sara. - mondta kissé ingerült, bár inkább féltő hangon.
- Ki még? - kérdeztem döbbenten.
- A rendőrök ma éjjel találtak egy testet az erdőben. - nyögte ki nagy nehezen
- Egy holttestet?- kérdeztem vissza
- Nem... egy égitestet... Persze hogy egy hullát! - válaszolt Harry.
- Ki volt az? - kérdeztem leplezve ijedelmem, de valójában nagyon féltem
- Nem tudom de, nálam van a rendőrségi pendrive. Ha gondolod, megnézhetjük. - felelte.
- Hogy mi?? Nálad van a rendőrségi pendrive?? - akadtam ki
- Kölcsönvettem! - felelte
- Elloptad! - kiáltottam kicsit hangosabban akkor már álló pozícióban
- Ideiglenesen eltulajdonítottam! - mondta nyugodtam mintha mi sem történt volna
- Rendben van... Nézzük, meg- egyeztem bele nagy nehezen.
Ekkor Harry bekapcsolta a laptopomat és betette a pendrivet majd leültünk az ágyra. Amikor megláttam a képeket annyira, megrémültem, hogy Harry mellkasába fúrtam a fejem. Borzalmas látvány volt.
A lány a derekánál ketté volt vágva. Harry a rémületemet látván lecsukta a laptopot és szorosan átölelt. Be kell vallanom nagyon is jó érzés volt, ahogy a karjaiban tart de a kíváncsiságom sem, a rémülettől sem pedig Harry ölelő karjától nem hagyott alább. Elemeltem a fejem Harry mellkasától egy biccentéssel jeleztem neki, hogy újra kinyithatja a laptopot. Amit furcsálltam, hogy Harry megejtett egy kis mosolyt a szája sarkában.
- Miért mosolyogtál? - kérdeztem tőle döbbenten.
- Mert megnyugodtam-felelte halkan.
- Mégis hogy?? Egy gyilkos mászkál szabadon.!- akadtam ismét ki.
- Úgy hogy rád nem veszélyes. - Jelentette ki.
- Ezt meg honnan tudod? - kérdeztem tőle. Komolyan érdekelt, hiszen ez a lány nem lehetett több 18-nál.
- Úgy hogy te nem vagy az, mint ő. - mondta
- Mi nem vagy? Miért mi volt ő? - kérdeztem de, a választ már jó előre tudtam.
-Vérfarkas. - válaszolta. Ettől a választól rettegtem.
- De ha rám nem is rátok veszélyes ehet. - mondtam aggódva.
- Ránk sem. Tudod ez egy nagyon hosszú történet. - válaszolt de kíváncsiságomat nem elégítette ki, így hát folytattam a nyaggatást hátha, elmondja.
- Én ráérek. - jelentettem ki.
- Szerintem sok lenne ez neked. - mondta. Sértőnek hangzott de a legkisebb sértés szándék sem volt benne.
- Figyelj épp most vált biztossá bennem, hogy a bátyám és a legjobb barátai vérfarkasok. Olyan az életem, mint egy horrorfilm... Szerinted pont azt nem tudom majd feldolgozni, amit te mesélsz? - válaszoltam
- Hát jó legyen. Kérdezz! - ment bele nagy nehezen.
Természetesen azt kérdeztem, meg amit már régóta tudni akartam.
- Mi az-az Omega?- böktem ki egyből.
