11. fejezet - Mi van köztünk?
Sziasztok:) Meghoztam a kövi rész :) Mivel ilyen gyorsan komiztok arra gondoltam, hogy nem lesz komi határ feltéve ha továbbra is komiztok egypáran :) Szóval HAJRÁ! :) :D Jó olvasást :)
- Felőlem mehetünk. - válaszoltam. Most egy kis séta mit
árthat? Harry látszólag nagyon örült neki, hogy végre sikerült rávennie
valamire. Egy győzedelmes mosollyal az arcán indult el kifelé az ajtómon. Én is
feltápászkodtam majd elindultam utána. Leértünk a nappaliba majd az ajtó felé
ettük az irányt. Mindenki a szokott helyén volt. Liam, Louis, Zayn a lányokkal
a nappaliban Niall pedig a konyhában. Elég furcsán néztek, amikor Harry
kinyitotta nekem az ajtót majd mind ketten kisétáltunk rajta. Hosszú ideig sétáltunk, míg nem egy parthoz
értünk. Még sosem jártam ott de gyönyörű volt. Egy aprócska kikövezett út volt
közepén mellette két oldalt fasor húzódott és elszórva rengetek virág
pompázott. Az egyik szélén egy aprócska patak húzódott, amit egy kis híd ölelt
át. Varázslatos volt. Harry meg fogta a kezem majd elkezdett húzni a patak felé.
A partról pár méterre megállt majd leült a fűbe. Rám nézett mintha azt akarná,
hogy üljek mellé.
- De Harry a ruhám. - mondtam kissé felkuncogva. Nem lett
volna szerencsés egy hófehér ruhába a zöld, harmatos fűbe ülni. Ekkor Harry
levette a melegítőét majd maga, mellé leterítette a földre. Én engedelmesen
leültem mellé.
Egy idő után éreztem, hogy Harry át karolja a derekamat
hátulról majd előröl és kezeit összekulcsolva közelebb, húz magához. Én nem
nagyon elleneztem vele így hát neki dőltem. Ahogy így ültünk néhány rajongó
megtalált minket. Közös képet és autógrammot kértek Harrytől sőt volt, aki
tőlem is. Néhányan gratuláltak nekünk páran eddig szúrós szemekkel néztek ránk.
Miután elmentek Harry látta, hogy valami nincs rendben nálam, így hát szorosan
magához ölelt és a fülemhez hajolt.
- Mi a baj? - suttogta.
- Láttad, hogy néztek rám? Úgy, mint akit nyomban megölnek.
- mondtam szomorkás hangon.
- Ne aggódj miattuk. Majd megbékélnek. Hidd el Eleanornak
sincs könnyű dolga. - mondta mosolyogva majd egy apró puszit nyomott a
homlokomra. Mikor kimondta, hogy Eleanornak sincs könnyű dolga eszembe jutott
Emily. Ő Liammel van együtt. Vajon őt hogyan fogadták a rajongók? Miközben azon
töprengtem más ismét a földön ültünk.
- Ne aggódj én mindentől, megvédelek. - Hajolt közel hozzám
Harry.
- Nem lehetsz ott mindenhol. - válaszoltam neki.
- Ha bármi bajod van, csak sikíts! Én a világ másik feléről
is meghallom, és azonnal rohanok hozzád. - suttogta a fülembe. Először azt hittem,
hogy csak viccel de mikor rá néztem a tekintete komoly volt. Hosszú ideig
ültünk némán így, egymás tekintetét fürkészve. Egy idő után arra lettem figyelmes,
hogy Harry egyre közelít hozzám néha-néha egy rövid időre megállt várva a
reakciómat, de látván, hogy engedek neki egy kisebb lendülettel lassan
megcsókolt. Miután ajkaink elváltak egymástól kissé eltávolodott és kiskutya
szemekkel nézve várta valamire így hát gondoltam egyet és a hátára löktem, majd
ráfeküdtem a mellkasára.
Ő óvatosan átkarolt majd néma csendben feküdtünk így egy
darabig.
*Harry szemszöge*
Azért választotta ezt a parkot, mert itt elég kevés az ember
tekintve, hogy igen messze van a várostól. Én mindig is szerettem ide kijárni.
Gyönyörű hely. Erről mindig eszembe jutott, amikor életemben először voltam
kórházban.
Nem tudtom felkelni az ágyból de a szomszédos ágyon egy öreg
bácsi feküdt, aki mellett az ablak volt. Látván, hogy nagyon vágyok ki a
természetbe mindig mesélt, az ablak melletti parkról, a csodaszép virágokról, a
zölden pompázó fákról és a kis patakról, ami a park egyik oldalán folyik.
Mesélt a kis madarakról, akik egymást kergetik és mesélt a pillangókról, ahogy
vidáman repkednek. Egyszer egy napon a bácsi szívrohamot kapott.
Belehalt. Mikor a nővér éppen az ágyát tette megkértem, hogy
had álljak fel én nézzek ki az ablakon. A nővér segítségével nagy nehezen felálltam
és odamentem az ablakhoz. Legnagyobb megdöbbenésemre az ablakon kinézve nem
láttam mást, mint a szomszédos épület kőfalát. Nem értettem, hová tűnt a
gyönyörű kert, amiről mindig mesélt nekem a bácsi. Megkérdeztem a nővért neki
is elmesélve, hogy miket mesélt a bácsi.
Erre a nővér annyit mondott: " A Bácsi vak volt."
A képzeletének semmi sem szabott határt. Így hát, amikor észrevette, hogy
mennyire vágyom a természetbe megalkotott egy csodálatos parkot. Miután
kikerültem a kórházból úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni és megnézek néhány parkot,
majd kiválasztom a legszebbet, és ha tehetem, ki megyek oda a bácsi emlékére,
aki az életet tartotta bennem. Majd ráakadtam erre a parkra és most itt ülök a
leggyönyörűbb lánnyal, akit valaha láttam. Mint mindenhol a rajongók most is megtaláltak
minket. Én most, is mint mindig kedvesen fogadtam őket. Volt, aki még Saratól
is kért képet meg aláírást. Ennek nagyon örültem. De sajnos volt olyan is, aki
elég csúnyán nézett rá és halk megjegyzéseket is tett. Miután sikerült
megnyugtatnom Sarat egy ideig csak ültünk egymás mellet egymásszemét fürkészve.
Ahogy a tekintetét fürkésztem ara gondoltam micsoda kincs ő nekem. Nem tudom,
mi lenne, ha elveszíteném. De borzasztóan féltem az ellenségektől, ha rájönnek,
hogy fontos nekem bele sem merek gondolni, mi történhet.
De amikorra visszatértem a valóságba Sara gyönyörű szemeit
látván nem tudtam mit kezdeni magammal. Úgy éreztem, meg kell tennem.
"Gyerünk Styles most vagy soha." Bíztattam magam. Egyre közelebb
hajoltam hozzá a szemeit fürkészve vártam a reakcióját, hogy most felpofoz,
vagy viszonozza a közeledésem. Ő egyiket sem tette így hát gondoltam
megcsókolom miután ajkaink elváltak, kissé eltávolodtam tőle és vártam, hogy
mit reagál. Ekkor a hátamra lökött majd a mellkasomra feküdt. Nagyon jó érzés
volt hallani a színének apró dobbanásait.. Hosszú ideig feküdtünk így némán,
mozdulatlanul.
*Sara szemszöge*
Egy idő után feltápászkodtam Harry mellkasáról majd gondoltam,
szólok neki is, hogy álljon fel és induljunk haza, hiszen már órák óta itt
vagyunk. Mikor Harryre néztem ő kissé felemelte a fejét majd mosolyogva rám
nézett. Én némán ültem mellette egy halvány mosollyal az arcomon. Ő hirtelen
felemelkedett és ismét megcsókolt, mire én elmosolyodtam, ezután ő is felült
majd a szemembe nézett.
- Mehetünk Harry? Én még ma megyek Emilyékkel a városba. -
mondtam kis sürgetés képen Harrynek.
- Rendben van. Felőlem mehetünk. - válaszolt egy hatalmas
mosollyal. Végül feltápászkodott a földről felvette a felsőjét, majd megfogta a
kezem és elindultunk hazafelé.
Mielőtt beértünk volna a házba megálltam ezzel visszarántva
Harryt aki, elég nagy lendülettel ment, ahhoz hogy engem is magával rántson.
Szerencsére elég jó egyensúlyom van így meg tudtam állni a lábamon de, láttam
Harryt, hogy készenlétben állt, ha netán mégis elveszteném.
- Miért álltál meg? - kérdezte aggódó tekintettel.
- Hát... Nem tudom, hogy most mi van köztünk és, hogy a
többieknek mi jön le abból, hogy mi kézen fogva besétálunk a házba, és nem
akarom, hogy félreértsenek valamit, ami nincs is és. - Hadartam el gyorsan
Harry csak mosolygott lassan megcsókolt.
- Szerintem nem fognak félre érteni semmit. - Kuncogta el
magát majd ismét megragadta a kezem és elindult velem befelé a házba. Mikor
kinyitotta az ajtót Savior egyből a karjaimba ugrott. Egyszerűen imádtam azt a
kutyát. Annyira aranyos volt. Na és persze nem lehetek elég hálás neki, hogy
megmentette a bátyám életét. Harry belépett mögöttem az ajtón majd megfogta a
kezem és elindultunk a nappali felé.
Kiléptünk a fel sötét árnyékából, majd megpillantottuk a kanapén
ücsörgő lakótársakat. Hirtelen mindenki tekintete ránk szegeződött. A levegő
megfagyott. Mindenki döbbenten nézett kivéve Louist és Liamet.
Mintha tudták volna, hogy ez fog történni. Lehet, hogy a
vérfarkasoknak látói képességeik is vannak? Tettem fel magamban a kérdést.
Mivel nem érkezett rá válasz elkuncogtam magam. Mondjuk, azt várhatom, hogy a
fejembe feltett kérdésre válasz is jön. A többiek kissé furán néztek rám miután
kitört belőlem a nevetés. Elég idiótának tűnhettem de ez jelen esetben cseppet
sem zavart. Miután sikerült abba hagynom a nevetést
Niall felállt és felénk közeledett. Pár méterre állt meg őrlünk
és a kezünkre nézett, ami most is össze volt fonódva.
- Ti akkor most együtt vagytok? - Nézett rám kérdően. Én
boldogan bólogattam neki egy mosoly keretében. Louis rosszallóan nézet rám de
látván milyen boldog vagyok enyhülni látszott szigorú tekintete. Abban a
pillanatban a többiek felugrottak a kanapéról és elindultak felénk. Sorba
öleltek engem. Először jött Emily utána El majd Zayn Liam és amin meglepődtem
még Louis is odajött. Bár utána egy nem várt dolog történt.
