Mysterious Life

17. fejezet – Sötét éjből megmentő

Sziasztok! :D Ismét Új résszel jelentkezem remélem tetszeni fog! Ééééés csak nektek, csak most egy EXTRA HOSSZÚ részt hoztam! :) Aki még nem tette az iratkozzon fel! :) Jó olvasást! :*

Liam látta rajtam, hogy nagyon meg vagyok rémülve ezért feltápászkodott a fotelből és szorosan magához ölelt.

- Mindent megteszünk azért, hogy ne így legyen. - Mondta halkan, ám öleléséből nem engedett, amit nem is nagyon bántam.  Két okból kifolyólag.  Az egyik az volt, ha elengedett volna talán abban a percben össze is estem, volna, hisz' annyira meg voltam rémülve, amit ő is észre vett. A másik pedig az volt, hogy igazán megnyugtató ölelése volt. Abba biztos voltam, hogy ő lenne a világ legjobb bátya. Persze csak Niall után.  Egy darabig így álltunk majd mikor már biztos volt benne, hogy nem esem össze lassan elengedett.

- A többiek hol vannak? - tettem fel könnyes szemekkel a kérdést.

- Zayn Harry szüleihez ment, Niall Paulnál maradt Louis pedig Harry nyomát próbálja követni, ami nem könnyű tekintve, hogy Harry nagyon ravasz. - válaszolt

- Értem. - mondtam szipogva majd leltem az ágyra.

- Én ki megyek a ház elé. Figyelem hátha felbukkan valahol. Mondta majd az ajtó felé, vette az irányt.

- De a sebeid. - szóltam közbe de hiába való volt, mert felemelte a pólóját és a sebei már nem is látszottak. Csak a pólója volt véres. Ekkor becsukta maga után az ajtót és hallottam, ahogy lemegy a lépcsőn.

Ekkor visszaültem az ágyra és elkezdtem gondolkodni, hogy hova mehetett Harry.

*Liam szemszöge*

Éppen indultunk volna el Paul háza, elöl mivel a stúdió helyett oda rendelt minket. Amikor hirtelen Harryt hatalma alá kerítette a hold. Vissza akart rontani Paul házába de mi közre fogtuk és megpróbáltuk megállítani.

Ő vehemensen próbált kiszabadulni a fogságunkból nem sikertelenül. Közben egy szép kis karmolást is ejtett rajtam. De Paul háza helyet a másik irányba rohant el. Elveszítettük szem elöl, nagyon gyors.

- Niall te maradj a háznál Zayn te, menj Harry szüleihez, Liam te pedig menj Saraék házához. Én követem Harryt. - osztotta ki a feladatot Louis amivel, mindenki egyet értett. Én abban a percben elkezdtem rohanni, ahogy csak tudtam de sajnos a sebem miatt eléggé kifáradtam mire Saraékhoz értem berontottam az ajtón és próbáltam értelmes mondatot kinyögni Saranak de ez nem sikerült. Ekkor mondta, hogy szedjem össze magam, és úgy próbáljam meg elmondani. Megpróbáltam kicsit kifújni magam de hirtelen majdnem összecsuklottam, akkor Sara utánam kapott és a fotelhoz támogatott láttam rajta, hogy nagyon meg van rémülve és az még csak rátett egy lapáttal, hogy meglátta a vérző sebemet. Miután elmondtam neki, hogy mi történt még jobban kiakadt. Láttam, hogy könnyek gyűlnek a szemébe, ekkor megöleltem. Így próbáltam kicsit megnyugtatni. Hallottam szívverésén, hogy nem sok választja el attól, hogy összeessen ezért egy darabig nem is, engedtem el. Kicsivel később hallottam, hogy a szívverése kezd egyenletessé válni, és lassan elengedtem. Ekkor ő leült az ágya szélére én pedig eljöttem a ház elé, hátha meglátom valahol Harryt. Biztos voltam benne, hogy ide jön, meglátszik, hogy ismerem kis idő múlva fel is bukkant és megindult felém. Akkora erővel jött nekem, hogy mind ketten a szomszéd falához csapódtunk. Egy darabig harcoltunk egymással de nem tudtam legyőzni.

Még mindig gyenge voltam a sérüléseim miatt. Hiába gyógyultak be a felszíni sérülések de alatta a seb még nem volt teljesen ép. Mikor ezek a dolgok átfutottak a fejemen már négykézláb voltam a betonon és éreztem, ahogy valami meleg végigfolyik az arcomon. Vér volt, az én vérem. Ekkor egy nagy ütést éreztem hátulról és hirtelen minden elsötétült.

*Niall szemszöge*

Mikor Harryre rátört a vérfarkas rohama egyszerűen megállíthatatlan volt. Még én sem tudtam megállítani, pedig én vagyok mind közül a legerősebb kivéve Louist. Vele még sosem mértem össze az erőmet.

Mondjuk ő egy Alpha szóval biztos erősebb. Már vagy egy órája itt állok Paul háza előtt Saviorral de, nem látunk semmi mozgást. Egyedül Pault hallottuk a Call Me Maybet énekelni a zuhanyzó alatt. Csak annyit mondok, nem csodálom miért lett belőle inkább menedzser. Borzasztóan aggódom Sara miatt. Vagyis hát remélem csak miatta, kell aggódnom anyáék miatt nem.

- Hajj Savior... Ugye nem lesz az otthoniaknak semmi bajuk? - néztem a hűséges kutyámra hatalmas szemekkel. - Te jó ég... Én tutira bekattantam. Egy kutyától kérdezősködöm. Mondjuk, igen csak meglepődnék, a válaszolna is. - mosolyodtam el magamon habár a legkisebb kedvem sem volt most vidámnak lenni. Egyfolytában csak Sarara gondolok és a többiekre, hogy vajon nincs e semmi bajuk.

*Zayn szemszöge*

Mikor kiértünk Paul házából Harryre rátörtek az ösztönei. És most nem az a fajta csajoznom kell ösztönei, hanem a farkas ösztönei. Egyszerűen megőrjítette a telihold. Megpróbáltuk lefogni de nem mentünk vele sokra. Akkora erő tört ki belőle, hogy mikor ellökött minket én sikeresen a földre érkeztem. Mikor Harry megindult és eltűnt a sötét éjszakában én csak álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség és figyeltem, ahogyan Louis a parancsokat adja ki. Engem Harry szüleinek a háza elé küldött, hogy vigyázzak rájuk. Ez volt a második hely ahova Harry gondolkodás nélkül jönne. Most itt állok a ház előtt de, csak Sarara tudok gondolni.

Tudom, hogy Harry oda fog menni elsőnek. Rettenetesen féltem őt. Nem akartam, hogy valami baja essen. Legszívesebben most azonnal rohantam volna hozzá de, tudtam jól, hogy nem tehetem.

*Louis szemszöge*

Mikor kiértünk Paul házából Harryre rátört a farkas énje a teli Hold miatt. Mikor megpróbáltuk lefogni akkora erő tört ki belőle, hogy Zaynt még fel is borította. Abban a pillanatban mikor megszűnt minden szorítás nekiindult London sötét utcáinak. Szörnyen megrémültem de, ezt a többieknek nem mutattam ki. Azonnal elkezdtem osztani a parancsokat, hogy ki hová menjen. Tudtam, hogy Harry önmagán kívül van, ezért nem lehet olyan sok hely, ahová mehet. Elő gondolatom a Horan ház volt. Oda Liamet küldtem. Tudom, hogy Niall sokkal erőseb nála de félek valami ostobaságot, csinálna hisz' a családjáról van szó. Második ötletem Harryék háza volt.

Oda Zaynt küldtem, mert ő elég gyors ahhoz, hogy még Harry előtt odaérjen. Niall és Savior Paul házánál maradt hátha visszatérne Harry. Komolyan mondom hihetetlen az a kutya. Ha Niall a világ végére menne, még akkor is követné. Én Harry nyomába eredtem, ami nem mondható túl egyszerűnek mivel nagyon gyors és hihetetlenül ravasz. Ha jó nyomon is járok minimum, vél órával le, vagyok tőle maradva.

*Sara szemszöge*

Miután kiment Liam felálltam és idegesen kezdtem járkálni a szobámban. Aggódtam Harry miatt, meg persze az ártatlan életek miatt, amiket egy mozdulattal kiolthat. Nem akartam elhinni, nem akartam felfogni, hogy képes lenne bárkit is meggyilkolni. Nem így ismertem meg. Gondolatmenetem egy hangos zaj zavarta, meg ami a fürdőszobából szűrődött. Nagyon megijedtem de aztán bátorságot vettem magamon és elindultam az ajtó felé. Óvatosan nyitottam ki az ajtót majd döbbenten láttam, hogy a fürdő üres. Csak a kinyitott ablakot dobálta a szél. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt majd becsuktam az ajtót. Ekkor ismét egy hatalmas Puffanásra lettem figyelmes de ezúttal a folyosó felöl érkezett a zaj a szobám csukott ajtajához rohantam, hogy kinézek rajta. A folyosón sem találtam senkit. Bevallom, nagyon kezdtem megijedni, és már szinte remegtem a félelemtől. Nem értetem mi lehet ez, csak azt tudtam, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Lassan csuktam be a szobám ajtaját majd miután halottam a kilincs kattanását nekitettem a fejem az ajtómnak. Rémületemet az is fokozta, hogy mivel éppen lefekvéshez készülődtem az összes villany le volt oltva így csak a Hold fénye világított be a szobámba. Hirtelen valami hideget éreztem a hátamon. Mint ha fújna a szél, akkor megfordultam de abban a percben össze is csuklottam, hátamat az ajtónak támasztva ültem viszonylag mozdulatlanul de, rettentően remegtem. Egyszer csak Harryt pillantottam meg. Ott állt az erkélyajtómban a két hófehér hosszú függönyöm mögött. Mikor kilépett a holdfényben a félelmem még inkább fokozódott. Testét vér borította, minek látványától még inkább rettegni kezdtem. Harry egyre kezdett közeledni hozzám, én amilyen gyorsan csak bírtam átfutottam a szoba másik végébe, ami távolabb állt az erkélytől, amin Harry néhány pillanata bejött. Ám mind ez hiába volt mivel Harry egyszer csak egy hatalmas ugrással mellettem termett és elkezdte szorítani a csuklóm. Annyira erősen szorította, hogy azt hittem eltöri. A szabad kezemmel próbálta valahogy kiszabadítani magam de nem ment. Akkor a hozzám legközelebb lévő tárgyat, ami egy győztes kupa volt a motorversenyemről a fejéhez vágtam teljes erőmből. Mikor a fejéhez kapott én kitéptem kezem a szorításából és berohantam a fürdőszobába, aminek az ajtaja pár métere volt tőlem. Gyorsan bezártam azt majd neki dőltem és kicsit kifújtam magam. A remegésem még mindig nem hagyott alább és mikor a kezemre néztem, láttam, hogy véres. Az én vérem volt rajta a szememben elkezdtek gyűlni a könnyek, gazából nem is tudom miért sírtam. A félelemtől? A fájdalomtól? Vagy attól, hogy mind a kettőnek Harry az oka? Nem tudtam túl sokáig gondolkozni, mivel egyszer csak a fejem fölött hatalmas karmok törtek át az ajtón annyira megrémültem, hogy egy kisebb sikoly csúszott ki a számon. Attól nem féltem, hogy a szüleim felkelnek, mivel altatóval alszanak ezért egy atombombától sem ébrednek fel. Emily miatt aggódtam.

De most magam miatt kellett volna ugyan is Harry egyre csak, töri befelé a kemény ajtómat. Én négykézláb a fürdő másik végébe másztam majd a visszanézve, láttam, ahogyan az ajtó felém, repül. Szerencsére engem nem ért el de az ajtóban álló Harry egyre csak közeledett felém. Mikor már szinte közvetlen előttem állt én eltakartam az arcom, igazából nem is tudom miért, de ösztönösen tettem. Egyszer csak egy hatalmas sikítást hallottam Harry mögül mire mind a ketten azonnal felkaptuk a fejünket.

Emily sikított, de olyan hangosan, hogy Harry egyből a fejéhez kapta a kezét. Miután Emily abbahagyta a sikítást Harry odalépett hozzá és a szoba közepén lévő ágyra, dobta, majd megfordult és ismét felém közeledett. Már éppen csapott le volna rám hatalmas karmaival mikor a felettem lévő fürdőszoba ablakon valaki ráugrott és, ellökte őt. Mivel sötét volt csak egy alakot láttam ezt is torzan de, mikor jobban megnéztem, rájöttem, hogy nem torz volt, hanem vérfarkas. Nem ismertem fel csak annyit láttam, hogy a haja göndör volt majdnem, mint Harryé. Harry kezeit a feje fölé szorította miközben a csípőjén ült, hogy ne tudjon mozdulni.

- Sara, tűnj el innen! - kiáltott rám. Én engedelmeskedtem neki és azonnal kirohantam Emilyhez Furcsálltam, hogy tudja a nevem, de most ez volt a legkisebb problémám. Mikor odaértem az ágyamhoz egyből Emilyhez siettem, aki az ágyon ült és csak mereven nézett előre.
- Emily jól vagy? Nem esett bajod? – tettem fel neki hirtelen a kérdéseket. Ő egy szót sem szólt csak továbbra is mereven bámult maga elé majd miután látta, hogy mennyire aggódom egy apró bólintással, jelezte, hogy nincsen semmi baja.

Ekkor hirtelen Liam rontott be az oldalán Louissal én Niallel. Liam fejéből erősen fojt a vér, de ő nem foglalkozott vele.

- Hol van Harry? - kérdezte azonnal a bátyám. Én csak a fürdőre mutattam mire ők abban a percben berontottak. Közben eszembe jutott, hogy Harry nincs egyedül így hát én is felpattantam és utánuk futottam. Mikor az ajtóba értem csak négyen voltak odabent. A bátyám, Liam, Louis és Harry.

Meglepődtem. Nem értettem, hová tűnhetett az a másik. Mondjuk nem is, nagyon foglalkoztam vele, mert még mindig remegtem a félelemtől. Mikor Harryre néztem könnyek, szöktek a szemembe. A karom még mindig sajgott a karmolástól. Egyszer csak valaki megfogta hátulról a vállam. Én rémülten fordultam hátra de szerencsémre Zayn volt az. Én neki dőltem és elkezdtem zokogni de, ez csak pár pillanatig tartott mivel egyből az ágyamon ülő Emilyhez siettem. Letérdeltem, amíg mindig ugyan olyan mereven ülő Emilyhez és próbáltam felhívni magamra a figyelmét.

- Emily, tudod, hogy ez neked most milyen ijesztő de majd megoldjuk valahogy. - próbáltam megnyugtatni, ár amennyire egy ilyen helyzetben valakit lehet.

- De, de, de, hogy? És-és mikor? Mióta? Kérlek, mondjátok, hogy ez csak egy rossz álom! - dadogta majd a végén könnyek, szöktek ki a szeméből és lehajtotta a fejét.

- Em nyugodj meg, nem lesz semmi baj én is ugyan ezen mentem keresztül. - simítottam ki egy vörös tincset a szeméből.

- Mind azok? Te is az vagy? Mióta tudsz róla? - tette fel zavarodottan a kérdéseket. Én hátra néztem Zaynre mire ő, odasétál mellém és szintén letérdelt Emily mellé.

- Nézd Emily tudom, hogy nagyon nehéz ezt most neked de meg kell értened. Csak a banda vérfarkas, Sara miatt nem kell aggódnod. - próbálta ő is nyugtatni a barátnőmet.

- Ezek szerint Liam is? - csuklott el a hangja egy percre de gyorsan a szája elé tette a kezét majd miután megnyugodott kifújta a levegőt és felemelte a fejét.

- Igen, ő is. - mondtam neki halkan. Ekkor Emily szeméből ismét kigurulni látszott egy könnycsepp de mit, aki erősnek akarja mutatni magát gyorsan letörölte. Ekkor Liam lépett ki a fürdőből majd rögtön Emilyihez sietett.

- Emily én... - nyújtotta a kezét Emily válla felé, de Emily elhúzódott tőle, ekkor Liam is visszahúzta a kezét.

- Miért nem mondtad el? - hangzott Emily szájából a kérdés miközben folyamatosan a padlót bámulta. - Miben hazudtál még? - kérdezte ismét elcsukló hangon.

- Semmiben, esküszöm. - mentegetőzött Liam immáron ő is könnyes szemekkel. 

- Értem. Ne haragudj de, most egyedül kell lennem. Azt hiszem vissza, megyek a szobámba. – suttogta Emily.

- Veled megyek! - ajánlottam fel neki de ő csak intet a fejével, hogy maradjak. Liam könnyes szemekkel nézte az ajtón kivonuló Emilyt.

- Türelem Liam. Időre van szüksége. Fel kell dolgoznia a történteket. Fogta meg a vállát Louis. Liam egy szót sem szólt csak kisétált az ajtón.

- Mi van Harryvel? - Fordultam Louis felé ki csak a fejét rázta meg.

- Sikerült lenyugtatnunk de Niall nagyon ki van akadva. - válaszolt lehajtott fejjel. - Egyébként van egy jó hírem is. Paul vet nekünk egy házat itt Londonban. Vagyis inkább csak megelőlegezte, mert nekünk is bele kell fizetni.

- De hisz ez csodás hír! - mosolyodtam el. - más körülmények között most ugrálnék örömömben, de most nem begy bocsi. - fojtattam majd lehajtottam fejem.

- Semmi gond, nem is azért mondtam. Csak gondoltam közlöm vele. - mosolyodott el majd kiment. Nem sokkal utána Zayn és Niall lépett ki a fürdőszobából tetőtől talpig véresen, az ájult Harryt cipelve. Niall egy szót sem szólt csak mérges pillantásokat vetett rám és kisétált a szobámból. Zayn szomorú szemekkel nézett rám majd ő is az ajtó felé vette az irányt oldalán Harryvel. Aznap éjjel semmit nem aludtam.